Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban
A terhes asszony meg dobásának, megütésének tulajdonítják azt is, ha valakinek „a féjibe olyan fehér rózsa (ősz hajtincs) van" (Ludányhalászi). Akinek a mellén erősebb a szőrzet a megszokottnál vagy a háta is szőrös, arról mondják, hogy nyúlbőrt vágtak hozzá az anyjához, mikor az várandós volt (örhalom). Ha a gyermeknek „szőr van a púpjába' " (köldökében), azzal magyarázzák, hogy a terhes asszony belerúgott egy macskába (Ipolyvece). Hogy a gyermek majd ne legyen pattanásos arcú, a terhes asszonynak nem szabad hagymát enni (Ipolyvece). Mint már említettem, a szép fogalmát többnyire az egészségessel azonosítják, s ha vannak is kedvezőnek vagy kerülendőnek tartott külső tulajdonságok, a csúnya, rút fogalom jelentéstartalma más, mint a köznyelvi használatban. Általában a nyomorúlt-tal azonos értelemben használják. Ebbe a fogalomkörbe sorolják a gyógyíthatatlan beteget, csecsemők vonatkozásában a torzszülöttet. Ez utóbbi esetekben, noha a külső rendellenesség gyakran jár együtt idegrendszeri fogyatékossággal, a paraszti vélemény sokszor az értelmileg ép, de külső jegyekben torz gyermeket is „gyagyás"-nak (értelmileg fogyatékos) tartja. Az ilyen rendellenességek megelőzésére különböző preventív cselekvések ismeretesek. Már a lányokat intették, hogy piszkosan ne hozzák fel a patakról a mosószéket, mert majd „rút gyerekük" fog születni (Bernecebaráti). Nem közömbös a leendő gyermekre nézve az anya erkölcsi élete sem. Aki „olyan jó firma vót", ,olyan kurva fajta", annál sokkal nagyobb a valószínűség, hogy gyagyás, nyomorult gyermek születik (Ipolyszög, Ipolyvece, örhalom). A rendellenességekkel kapcsolatban leggyakrabban a rácsudálást emlegetik. Ha valami szokatlant, ijesztőt meglátott — akár csak képen is — az állapotos asszony, gyorsan rászóltak: „Ne nézd, mer' rácsudálsz!", aminek az lesz a következménye, hogy az újszülött arra fog hasonlítani (Hugyag, Ipolyfödémes, Ipolyvece, Litke, Ludányhalászi, Örhalom). Emiatt „komégyijába se menjen, mer' ott ki vannak festve össze-vissza". 5 " Az idősebbek szerint csak azután volt veszélyes az ilyesmi ,ha már megmozdult a gyerek (Örhalom). Az egyik védekezési mód az, hogy ha meg ie pillantott ilyesmit az asszony, gyorsan kapja el róla a szemét, vagy a neveletlen ujját dugja be a szoknya korcába (Litke). A rácsudálásról számos történet él a néphagyományban. Mester Lászlóné (sz. 1896.) mesélte: „Menyecske vótam, mikor ez vót. Itt az utcába' lakott (a várandós asszony). No oszt ahogy kimegy az udvarra, hallja, hogy a szomszédba' nagyon rí a kislány. Hát szalad mennézini. Szegínyke valamivel megvágta az ujját, csak úgy dűlt a vér. Nemsokára rá megszületett az asszonynak a lyányka, oszt mindkét kezin hiányzik ugyanaz a két ujja. Mennézheti, még most is él, ott laknak Halászi fele" (Ludányhalászi). Litkén „van egy cigány. Ott az udvarukba' vót olyan gyerek, hogy a jobb kézit nem bírta. Oszt a cigány kislánya is ilyen lett" (az adatközlő Verseghi Lajosné szerint ez az eset az 1930-as években történt meg). 51 Nyomorult gyermeknek tekintik azt is, aki nyúlszájjal (labium leporinum) született. Ilyen lesz a gyermeke annak az asszonynak, aki terhessége alatt nyulaknak adott enni (Ludányhalászi). 52 E körbe sorolható az ikergyermekekkel kapcsolatos vélemény is. Az ikerszülést nem tartják ugyan rendellenességnek, de igyekeznek elkerülni. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ikrek között „jobban vót hibás", betegesek voltak, sok meg is halt kiskorában. Mindenütt kettes gyereknek nevezték őket („az iker mán urasabb szó"). Legáltalánosabb az a hiedelem, hogy ha aza anya — nem 82
