Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban

Ezen kívül van még néhány külső tulajdonság, amit mágikus cselekvésekkel is igyekeztek elősegíteni. Különösen kislánynál fontos, hogy már születésekor nagy haja legyen, de a kopasz fiú sem szép. A hosszú haj előidézésére az állapotos asszony kukoricát lopott (Bernecebaráti, Hugyag, Litke, örhalom). A hányingerrel nem sokat törődött, hiszen ez annak a jele, hogy „nagy haja van a gyereknek odabe' " (örhalom). A haj göndörségét — véleményünk szerint — úgy lehet előidézni, hogy az újszülöttet ködmönre, bekecsre fektetik (Hugyag, Litke, Ludányhalászi, örhalom). A fekete szemet is kedvelték. Ilyen lesz a gyermeknek, ha az anyja lakodalmán a vőlegényes házba érve a kémény alá állott s felnézett a kürtőbe (Ipolyfödémes, Ipolyvece). Ha a várandós asszony jelenlétében a közösség véleménye szerint szép kisgyermek volt, gyakran mondták: „Na, erre csudálj rá, hogy ilyen legyen a tiéd is!" (Ipolyvece)

47 Érdekes módon jelentkezik a hasonlóság kérdése. Az újszülöttet vizsgálgatták, hogy melyik szülő vagy rokon vonásait fedezik fel rajta. Azonban a külső jegyekből tartalmi következtetéseket vontak le. Például: „Az apjára hasonlít, az a rendes gazda fajta, nem olyan szegény zsellér fajta, mint az anyja." Ez is csak olyan kurva fajta lesz, mint az apja, tisztára rá hasonlít!" A család legszívesebben valamelyik tekintélyes idős rokonhoz igyekezett hasonlítani a gyermeket. Vizsgáljuk meg most: melyek azok a külső tulajdonságok, amelyeket elkerülni igyekeztek. Már utaltam rá, hogy nem szeretik, ha haj nélkül születik a csecsemő. Ezért nem ajánlatos a várandós menyecskének tököt lopni (Bernecebaráti, Hugyag, Örhalom). Egyesek szerint ennek nemcsak a kopaszság a következménye, hanem az is, hogy aránytalanul nagy „tökfeje" lesz a gyermeknek (örhalom). Ipolyfödémesen úgy vélték, hogy nem lesz szép dús, hosszú haja a lánynak, ha kisgyermek korában vágnak belőle. Ezért amint lehetett, elkezdték befonni. A nem kívánatos külső jegyek közé tartozik az anyajegy (naevus) is. Ennek keletkezésével kapcsolatban több elképzelés él a hagyományban. Többnyire úgy vélik, hogy valami (leggyakrabban fáról gyümölcs, vagy bogár, főzés közben elpattant hús- vagy zöldségdarabka stb.) ráesik váratlanul az állapotos asszonyra, pontosabban, a nyuszka testire, ahol nem fedi ruha, s ennek nyomán alakul ki az anyajegy. Ez csak akkor következik be, ha a gyermek már megmozdult benne. Ahol az anyát érintette, ugyanott lesz a gyermek testén az anyajegy, s alakja arra a tárgyra fog hasonlítani, ami odahullott (Drégelypalánk, Hugyag, Ipolyvece, Litke, Ludányhalászi, Nagyoroszi, örhalom). Az anyajegyről azt tartják, hogy nem lehet eltűntetni, még ha kioperálják, akkor is visszanő. Vannak, akik viszont azt állítják, hogy ha egy szülőasszony ágyát (méhlepényét) hozzányomják, attól elmúlik (örhalom).

48 Tudnak olyan esetről is, amikor szándékosan dobtak valamit az asszonyhoz a család haragosai, a menyecske lánykori szeretője, vagy az anyós, akinek a fiatalasszony nem merte bevallani, hogy gyermeket vár.

49 Sokak szerint anyajegy keletkezik az előzőhöz hasonló módon akkor is, ha valamivel megütik az asszonyt (Litke, Örhalom). Az anyajegy elleni védekezésnek legáltalánosabb módja az, hogy az asszony ne kapjon oda a kezével, amikor ráhullott valami, hagyja, hogy leessen, úgy nem fog meglátszani (örhalom). Egyesek elképzelése szerint, ha a menyecske fölkapja, amit hozzádobtak és gyorsan a farához nyomja, akkor az anyajegy a gyermek fenekén lesz „ott legalább nem látni" (Ipolyvece). fii