Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Kapros Márta: A gyermekekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban
szolgáltat hasznos anyagot, s ezen a témán belül kiterjedt irodalmuk van." Bár a vizsgált témakörből tovább bővíthetnénk a publikációk felsorolását, 1 ' az Ipoly mentét tekintve korábbi néprajzi irodalomra támaszkodni csak kevéssé tudunk. Erről a területről mindössze egy témábavágó dolgozat jelent meg: Nyáry Albert „A palóc anya és gyermeke". 1 " A címben szereplő „palóc" fogalom lényegesen nagyobb területet foglal magába, tekintettel azonban arra, hogy a szerző Piliny községben volt földbirtokos, a Szécsénytől északra eső és a Karancs nyugati lábánál elterülő községek népét ismerte jobban. 17 Egyébként maga a dolgozat nagyobb teret szentel a paraszti házbelső pontos leírásának, mint a címben jelölt témának. Mihálygergéről írott tanulmányának bevezetőjéből megtudjuk, hogy nem csupán megfigyeléseit rögzíti, hanem feldolgozza a községbeli kántor 1880 körüli, Pintér Sándor megbízásából készített feljegyzéseit is, 18 így az adatok időbelisége sem egyértelmű. Lokalizálási problémák merülnek fel a témával foglalkozó országos összefoglalások esetében. A „Felső-Magyarország", „palócok" meghatározás túl általános, az ilyen adatok felhasználását nem tartottam célszerűnek. Csak azokat említem a jegyzetben, amelyek Nógrád, illetve Hont megye megjelöléssel szerepelnek, bár itt is lényegesen nagyobb területről van szó. Ugyancsak jegyzetben hivatkozom Farkas Pál adataira, 15 mivel hézagos helymegjelöléseiből, közölt fotóiból, az egész fejezet anyagából következtetni lehet arra, hogy megfordult az Ipoly menti községekben is. Ezek meglehetősen szűkszavú utalások egy-egy hiedelem meglétére. 2 " Manga Jánostól csak azokra az adatokra hivatkozom, amelyek egyértelműen az Ipoly völgyéből származnak. 21 Az alábbiakban mintegy 17 község gyermekre vonatkozó hiedelemanyagát mutatom be. Ezek a falvak a következők, Bernecebaráti, Ipolyfödémes, 22 Drégelypalánk, Nagyoroszi, Ipolyvece, Patak, Dejtár, Érsekvadkert, Ipolyszög, Csesztve, örhalom, Hugyag, Csitár, Ludányhalászi, Litke, Mihálygerge, Ipolytarnóc. A községek nagyobb része az Ipoly bal partján, a mai Nógrád megye területén helyezkedik el. 23 Korábban az első öt Hont vármegyéhez tartozott. 24 1970 óta végzett helyszíni kutatómunkám során elsősorban a népi társadalom oldaláról közelítettem a születés kérdéskör hagyományaihoz. Gyűjtőterületem inkább csak földrajzilag mondható egységesnek. A magyar és szlovák 2 "' községek gazdasági, társadalmi viszonyok, a tárgyi kultúra tekintetében jelentős különbségeket mutatnak 2 " külnösen századunkban, tehát abban az időszakban, amelyre anyagunk legnagyobb része vonatkozik. A gazdasági, társadalmi körülmények meghatározták a gyermek életét is. A jelen feldolgozásban bemutatott hiedelem- és szokásanyag mégis egységesnek mondható. E rítusok csoportosításánál azt veszem alapul, hogy minek érdekében, milyen céllal végezték ezeket. A gyermekkel kapcsolatos vágyak többnyire azonosak voltak egy zsellérvagy egy gazdacsaládnál. 27 A gyakorlati megvalósulás lehetőségeiben természetesen jelentős eltérések voltak. Szándékosan hagytam figyelmen kívül azonban racionális oldalt, vagyis azt, hogy a valóságban ugyanezen célok eléréséhez nem babonás praktikákra van szükség, hanem a terhes anya védelmére, a szülésnél, kisgyermekeknél feltétlen higiénára, orvosi segítségre, anyagi szempontból kiegyensúlyozott, pedagógiailag rendszeres nevelésre stb. Ezeket, sok esetben a józan belátás ellenére sem vették figyelembe, mert a gazdasági, társadalmi tényezőknél nagyobb volt a szabályozó szerepük. A mágikus szokások, jóslások nem igényeltek mást, mint cselekvésben résztvevő, illetve cselekvést végző személyeket. Ez akciók révén — úgy vélték — megtették, amit meg lehet tenni, tehát mentesültek az egyéb irányú felelősség alól. Hozzájárult ehhe/. 76
