Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján (1700–1850)

Csordás Mátyás kallói jobbágynak 1722-ben „Tizenöt öregh marhára való" istállója égett meg.

438 Egy vilkei jobbágynak 1761-ben tíz ökör befogadására alkalmas istállója pusztult el „mellyben két sorjába férhetett az marhája."

439 Az istállók méretéből, és számából, a benne elhelyezhető állatok létszámából arra a következtetésre juthatunk, hogy a parasztság tulajdonában nagyszámú állatállomány (ló, szarvasmarha) lehetett, különösen a XVIII. század első felében. A korabeli, az állatállomány létszámát is feltüntető összeírások ezt a következtetést nem támasztják alá. Ebből a szempontból megvizsgáltuk a szécsényi járás községeinek 1724. évf öszszeírását.

440 Ez szerint a járás hetven falujában csupán néhány családnak volt annyi lova és szarvasmarhája, amely 3—4 istálló gazdaságos fenntartását, kihasználtságát biztosította. Ezek után joggal vetődik fel a kérdés, miért volt a paraszti udvaron több istálló, mint amennyi a jobbágy állatainak elhelyezéséhez szükséges volt? Fentebb már említettük, hogy a jobbágy házában szolgák, olykor zsellérek is laktak, összeírásaink szerint a zsellérek

) olykor a szolgák is tátották lovat és szarvasmarhát. Ezek helye a jobbágy istállókban, esetleg külön istállóban volt. A jobbágy istállójában kaptak helyet a kvártélyos katonák lovai is.

441 Nyilván, hogy ez a kérdés jóval összetettebb, e rövid summázott véleménnyel nem tekinthetjük lezártnak. A további kutatás adhat még konkrétabb válaszra lehetőséget. Az istálló és a fundus egyéb építményeinek kapcsolatára fentebb már utaltunk. Az istálló helye lehetett a pajta mellett, az udvar valamelyik részén (többnyire a lakóházzal szemben) önálló épületként állhatott, de a legelterjedtebb elrendezési forma az volt, hogy az istállót egy fedél alá építették a lakóházzal. Az istállók a ház, pitvar, kamra, illetve kamrák (lakókamra) után következtek.

40 A paraszti építmények közül sajnos erről tudunk a legkevesebbet. Forrásaink akol, akoly, juh ól néven említik. A XVIII. század elejétől gyakran találkozhatunk vele a paraszti udvar építményei között, de nem ismerjük annak helyét, belső beredezését, méretét. Az utóbbira a jobbágyok tulajdonában levő juhok számából. 53