Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján (1700–1850)

évi marcali (Nógrádmarcal) tanúvallomásból azt is megtudjuk, hogy a tuzpad a kemence szája előtt volt.

217 A lentrovai (Lentő) jobbágy házában a kemence szapja alá feküdtek 1787-ben.

215 A kemence minden esetben a házban volt. A parasztság lakóházában lévő kemence formájára forrásaink nem utalnak. Alább bemutatott adataink szerint abból a tényből, hogy a kemence tetejét fekvőhelyként használták, lapos tetejű kemencére következtethetünk. A varbói földbirtokos kastélyában „gömbölü kályhát", a juhász házában „fél kályhát", a tiszttartónál „négyszegletű kályhát" írtak össze 1835ben.

219 A búbos kemencét paraszti lakóházban, forrásaink 1823-ban említik először Pálfalva községből.

220 A XIX. század első felében elterjedt lehetett, hiszen 1843-ban már a főközlekedési útvonaltól távol fekvő Surány (Cserhátsurány) községben is gyakori volt.

221 Adataink szerint a kemence helye a házban volt.

222 Arról nem tájékoztatnak forrásaink, hogy a lakóház más helyiségében is lett volna kemence. A kemence — egyik rendeltetése szerint — a sütés színhelye volt. Mint erre már fentebb utaltunk, a főzés a kemence szája előtti tűzpadon történt. A téli hónapokban a kemence teteje fekhelyül is szolgált. E témánál elsősorban azt kísértük figyelemmel, volt-e valamilyen kialakult gyakorlat arra vonatkozóan, hogy ki aludthatott (pl. gyermek, asszony, stb.) a kemence tetején. A kérdés megválaszolásához először tekintsük át adatainkat. 1707-ben egy mulyadi jobbágynál a nyomtatók aludtak a kemencén.

223 Egy becskei tanú szomszédasszonyáról azt vallotta 1753-ban, hogy „... maga meg vallotta hogy eo Csörgi Uramhoz jár a Kemenczére hálni... "

224 1754-ben egy terényi asszonyt — aki a pitvarban rosszul lett — a fia vitte be a házba és tette a kemencére.

522 Becskén a „Kementze alatt" adtak fekhelyet egy vándorlegénynek, de mivel ott fázott, azért éjjel felmászott a kemencére, ahol egy lány aludt.

226 Egy lapujtői zsellér 1773-ban a hozzá látogatóba érkező vendégeknek — egy asszony apjával és gyermekeivel — a kemencén adott szállást.

227 Jusztin György rimóci jobbágy juhásza — egy 1777. évi adat szerint — éjszakáit rendszeresen a gazda házában lévő kemencén 31