Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

üggyel kapcsolatban 1874. január 14-én azt jelentette 2emlinszky az IT-nak, hogy a szolgabíró eljárásával szemben írásbeli panasszal éltek, amit Floch pénzügyi tanácsos távirati úton küldött javaslatára az alispánhoz juttattak el Közölte azonban azt is, hogy — mintegy visszavágás képpen — Szilárdyt széntartozásai miatt már három ízben felszólították, hogy fizessen. (I. 475—476.: 76.) Az 1874. január 15-i jelentésből az is kitűnik, hogy a munkások zsebét érintő regálé vitának egyik főszereplője éppen a társulat inászói kocsmárosa, Hoffmann Bernát, aki általában néhány hónapi késéssel tesz osak eleget a kezelésében lévő kocsma és mészárszék bérlői kötelességének. A vele kapcsolatos bonyodalmakat pedig még az is tetézi, hogy a Szilárdy-féle regálé egy részét is bérbevette. Így nem tudható, hogy fizetésképtelenségből, vagy pedig a Szilárdy-féle regálét bérlők társaságának fizetés megtagadásából származik-e a késedelmes fizetés (I. 478.: 82.) A nem fizetés különben a regálé birtokos Szilárdy részéről is fennállt, ami Zemlinszky 1874. január 16-án írt magyar nyelvű levele szerint az 1873. évben 3475 ft 59 kr-t tett ki (I. 482.: 88.). Annak ellenére, hogy ez a levél nem fizetés esetében ..komoly eljárást" helyez kilátásba, a január 22-i jelentés szerint továbbra is hiteleznek neki, és 1874. januárjában ismét szállítottak neki 100 ft. értékű szenet (I. 497—498.: 114.). Nyilvánvaló tehát, hogy a társulat nem kívánt pereskedni. Elnéző magatartása ellenére az IT és a BI háborúskodása tovább folyt (I. 501.: 117.). Ennek jegyében küldte meg a BI az IT-nak február 24-én a szolgabírói hivatal kérésüket elutasító határozatát a regálé ügyben (I. 576.: 293.) A borok és az égetett szeszek miatti háborúság volt a legfőbb oka annak, hogy a BI egyre nagyobb mértékben kezdett ládaszámra üveges söröket rendelni és ezzel hatást gyakorolt munkásai italfogyasztására. Az 1874. január 21-i Klimosch, tescheni céghez írt levélből kiderül, hogy az első 1000 üveg sör megfelelő volt, és ha a további szállítmányok is hasonló minőségűek lesznek, akkor újabb 1000 üveggel (20 láda) kérnek. Így a további szállítások 2000 üveg sör folyamatos küldését teszik lehetővé. „Az ön munkásainak legkedveltebb itala lett.'" (I. 495—496.: 94.) — írja Zemlinszky. 1874. március 1-én a bécsi sör főlerakathoz fordult Zemlinszky, mert előző próbaküldeményük megfelelt az újabb 200 üveg „Lagerbier" küldését kéri. Indokul felhozza, hogy a pilzeni sörök fogyasztása a várakozáson aluli, „mert ezt csak a tisztviselőink kedvelik, és ezért munkásaink számára tescheni Lagerbier-1 kérünk. Természetesen ez nem olyan jó minőségű, de 7 krajcárral olcsóbb. Ezért most — cserepalackok visszaküldésével — 7000 üveg tescheni Lagerbier egyenlő időközökben való megküldését kéri (I. 596.: 330.). Nem szűntek meg azonban a Klimosch-féle tescheni sörszállítások sem. A március 24-i levélben ismét 2000 üveggel rendelt a BI. Egyúttal felhívta a cég figyelmét arra, hogy a sör minőségére a jövőben nagyobb gondot fordítson (II. 57.: 443.). Az IT érdeklődésére pedig azt közli a BI, hogy „a legjobb sörnek mi idáig a pilzeni palackozott sört tartottuk, most akarjuk megkóstolni a korona-sört (Kronenbier) és ezért kérjük, hogy abból 300 üveggel rendeljenek meg számunkra (II. 229.: 826.). A sörfogyasztás rohamos növelését olyan visszavágásnak tekinthetjük a regálé tulajdonosok és bérlők felé, ami azokat új helyzet elé állította. A sörfogyasztás kiterjesztésével a BI bizonyos mértékig szabad kezet nyert a renitenskedő regálébérlőkkel szemben. Ezt igazolja az is, hogy most már valóban erélyesen léptek fel a zagyvái (inászói és szőrösi) regálé bérlő, Hoffmann Bernát ellen, aki február végén sem fizette meg az általa bérelt társulati mészárszék utáni tartozásait (I. 596.: 330.). A pereskedés új lendületet vett. 216