Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

rentartása az ünnepélyes alkalmakkor viselendő egyenruhák által. Kapcsolatai az osztrák-magyar monarchia egyik legrégibb bányamérnöki főiskolájának városához, Pribramhoz fűzték és valószínű, hogy ezek révén jutott érintkezésbe J. N. Janke pribrami szabó céggel, amely a monarchia számos bányavállalata részére készített bányászegyenruhákat. — .Tankéval az első egyenruházati kereskedelmi ügyletnek — legalább is forrásunk szerint — az 1875. október 23-i rendelés tekinthető, amikor Zemlinszky a bányavasút alkalmazottai számára 21 kapucnyis köpenyt rendelt „a legjobb stejer lódenból" (III.! 02.: 999.). Ezt a megrendelést követte az a levelezés, amelynek értelmében végül is a Janke-féle cégnél rendelték meg a salgótarjáni bányászok egyenruháit. Az 1876. április 24-én kelt megrendelő levél a következőket tartalmazza: „Az ön 450 darab különböző egyenruhára vonatkozó árajánlatát elfogadtuk az Ön által meghatározott feltételek mellett és a következő árakkal: Bányász zubbony (Bergkittel) fekete szövetből á. 10.— ft Fekete vagy szürke nadrág toskinból á. 6.— ft Mellény peruvienből á. 2.50 ft Farbőr (Leder) kapoccsal á. 2.50 ft Zöldszínű aknász sapka (Schachtmütze) á. 2.— ft Zubbony (Blouse) kék peruvienből á. 11.40 ft Bányász bot (Bergstock) á. —.50 ft Szállítási határidő: június vége, Tarjánban való bérmentes átadással. — Fizetési feltételek: tizenkét havi részletben 1877. május közepéig" (IV. 38.: 333.). Egy bányász egyenruha tehát, összes tartozékaival együtt 34 ft 90 kr-ba került, amit az egyenruhát igénylő munkásoktól és alkalmazottaktól 12 havi egyenlő részletben vont le a provizorátus, vagyis egy-egy megrendelőtől havonta 2 ft 91 kr-t. A megrendelők nevét, a fizetési jegyzékkel együtt, rendszeresen megküldték a J. N. Janke Sohn pribrami cégnek. A levonások pedig úgy történtek, hogy a BI összeállítása alapján az IT küldte meg a havi bérkeretből ezeket az összegeket. Ezek 1876. áprilisában 1166 ft-ot, májusában 1400.— ft-ot, júniusában 1427 ft-ot tettek ki, tehát a részletek levonása már az öltönyök megérkezése előtt megkezdődött (IV. 180.: 566.). Az öltönyök átvétele után a júliusi levonások 1500 ft-ot (IV. 232.: 643.), az augusztusiak pedig 1457 ft-ot tettek ki (IV. 295.: 756.). Az italmérés és a szeszes italok beszerzése A bányatörvény adta tulajdonosi jogok közé tartozott — amint azt már az előzők során láttuk — az italmérés. Ezt a jogot a salgótarjáni BI is igyekezett gyakorolni és — bármennyire is külünösen hangzik — szeszesitalok saját kezelésben való kimérését a munkabérek alacsony színvonalon tartása egyik eszközének tekintette. Erre nézve az 1874. június 10-i jelentésben a következőket olvassuk: „Különböző új földmunkákba kezdtünk és az e célból felfogadott emberek számára nincs módunkban a szokásos pálinkát beszerezni. Mivel pedig mi a béreket alacsony színvonalon akarjuk tartani, kérjük önöket, hogy mihelyt csak lehet, küldjenek számunkra egy akó pálinkát" (II. 238.: 844.). Hasonló elgondolás alapján tartotta az IT és BI fontosnak a bérlők által kezelt saját kocsmáinak a fenntartását és ez magyarázza meg a régale-jog körüli heves vitákat is. 214