Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Belitzky János: Adalékok a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. bányászainak munka- és életkörülményeihez. (Az 1870-es évek igazgatási levelezéséből)

„Becses soraira válaszolván értesítem Önt, miszerint a kérdéses gépmesteri állomás eddig alsóbb rangú volt, és mint a társpénztárnak — jelenleg 70.000 ft tőkével — tagja, a gépmester fizetésének 4 %-os hozzájárulásával igénye van nem csak a szabályszerű nyugdíjazásra (provisio) öt évi szolgálati ideje leteltével, hanem betegségben is az egész családnak szabad orvosi kezelésre és gyógyszerelésre. Ez azonban ki nem zárja a lehetőséget, ha önnek alkalmazása társulatunknál előnyösnek mutatkoznék, hogy az állomás mint tisztviselői (hivatalnoki, Beamten) rendszeresíttetnék, mely esetben ön a tisztviselői nyugdíjalapnak tagjává válnék, mivel egy ilyen külön nyugdíjazási alap a tisztviselők számára is létezik a társulatnál, eddig 32,000 ft tőkével, melybe a tisztviselők 3 %-ot fizetésük után befizetnek. A nyugdíjazás azonban legalább 8 évi szolgálati időt feltételez. A külön jutalmak szabatnak a keskeny vágányú, gőzmozdonyú, 10 kilométeres vasúton szállított mázsa kőszén után és olyképen mérsékel vék, hogy évenként 400—500 ft-ot tesznek. E jutalmak fix vagy állandósított fizetéssé már elvből át nem változtathatók. A tisztviselők azonkívül részesülnek az újévi jutalomban, mely egy havi fix fizetést tesz, továbbá az általános tantiemben, mely ez állomásnál 100 ft-ot tehet. A fixfizetés emelése bizonytalan és a szolgálati évekhez nincsen kötve, hanem az egyéni alkalmazástól, a teendők mennyiségétől és hasznos, pontos teljesítésétől függ. Megjegyzem, hogy a foglalkozás fárasztó, és gyakorlati irányú férfit megkíván. Különben én örvendenék, ha ön ezen állomásra elszánná magát. — Tisztelettel Zemlinszky igazgató" (IV. 599—600.: 168.). A gépmesteri állás tehát a társulati „ranglistán" a legmagasabb ún. „altiszti" állások közé tartozott. Kitűnik ez az 1877. április 5-i jelentésből is, amely szerint Rebicsek utódát, Tasohlert, „felügyelői" ranggal (im Range als Aufseher) nevezte ki a BI (IV. 641.: 227.). Taschler kinevezése vitát váltott ki az IG és Zemlinszky bányaigazgató között. Ez utóbbi az április 7-én kelt igazoló jelentésében az alábbi érvekkel támasztotta alá a kinevezés jogosságát: Március 25-én kelt levelében Taschlernek ezt az IG megígérte, az elnök úr őexellenciája" — vagyis gróf Forgách Antal — Bécsben kelt levelében szintén Taschlernek ígérte az állást. Az idő is sürgetett, mert így Taschler már április 1-én elkezdhette 3 havi próbaszolgálatát, Zemlinszkynek nem kellett rendkívüli igazgatósági ülés összehívását kérni és így „megspórolta" a budapesti utazást. — Különben is felügyelőnek kinevezett gépmestert az IG-nak bármikor módjában áll tisztviselőnek átminősíteni (IV. 643—644.: 237.). A gépműhelyben folyó munkáról hétről-hétre tanúskodik a különböző méretű idomvasak, csavarok, tűzcsövek, gépalkatrészek stb. nagyarányú megrendelése, és több hazai és külföldi gépgyár, vasgyár és kereskedelmi cég általi megküldése. A gépműhelyben gépszerkesztéssel is foglalkoztak. így, amikor a Jankovich Miklós kazári földbirtokos által megígért cséplőgép — amit a társulat földjein termett gabona cséplésére kértek kölcsön — meghibásodott, és még augusztus elején sem jutott el a salgótarjáni szérűre, felvetődött annak a gondolata, hogy a gépműhely készít egy kisebb kézi vagy járgány-meghajtású cséplőgépet (II. 391—394.: 119.). A szén minőségének ellenőrzésére is igénybevették a gépműhely kazánjának, gőzgépjének és gépi berendezésének működését. Ez a következőképpen történt: — Két egymást követő vásárnapon, 10 órán keresztül, azonos gőzfelhasználás és gőznyomás mellett, üres járatra — tehát azonos terhelésre — bekapcsolták a gépműhely transzmisszióit, ventillátorait, körfűrészeit és egyéb meghajtott gépeit. Az augusztus 9-i jelentés szerint a László-tárna és az Űj-akna átlagos mi198