Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Zólyomi József: Nógrád megye népi építkezése a levéltári források alapján (1700–1850)

A néprajzi irodalom a földfalazat készítésének két technikáját ismeri: az egyik esetben a földet a kívánt falvastagságnak megfelelően elhelyezeti deszkák közé döngölik, a másik falkészítési technikánál a pelyvával összekevert agyagot lóval meggy urat ják, majd ebből villával vagy kézzel rakják fel szakaszosan a falat.

93 Az agyagból szakaszosan épített falat megyénkben is megtaláljuk. Forrásaink sár-, vagy agyagfalként említik ezt a faltechnikát. Sárból készült épületekről a megye déli részéből tudunk. A kallói canonica visitácio 1829-ben megemlíti, hogy az erdőtarcsai és erdőkürti iskolák sárból épültek, mindkettőnek „nyomorúságos az állapota, közel állnak az összeomláshoz."

94 Véleményünk szerint a megye déli részén a fonott falat nem a verett, hanem a sárfal váltotta fel a XVIII. század közepén. Az agyagfal azonban nemcsak az Alfölddel érintkező vidék sajátja, a megye középső részén is találkozhatunk vele, de nem lakóépületeknél, hanem csak pajtáknál.

95 Vályog A vályoggal mint paraszti építőanyaggal a XVIII. század közepén találkozhatunk először forrásainkban. A megye déli részén fekvő Kisorosziban az 1759. évi tűzvész alkalmával több jobbágynak pusztult el mór téglábul épített háza, kamrája és istállója.

90 A XVIII. század közepétől a megye északi vidékein is találkozhatunk vályogból épült házakkal, de számuk meszsze elmaradhatott a földházaktól.

97 A vályog készítésével többnyire cigányok foglalkoztak. 1806ban Berkenyén és Szirákon említenek vályogvető új magyarokat.

38 Forrásaink alapján úgy véljük, hogy a XIX. század közepéig a vályog nem vált elterjedt építőanyaggá a parasztságnál. Tégla Az általunk vizsgált időszakban a téglának nem jutott szerep a népi építészetben. Csak templomok, kastélyok, gazdagabb nemesi házak, ritkán uradalmi épületeknél találkozhatunk a tégla felhasználásával. A XVIII. század közepétől több uradalmi téglaégető kemence évi termelése azonban nem volt jelentős. Majthényi Imre mohorai földbirtokosnak a község határában levő Kőkapunál 1757-ben épített három kemencéjében évenként tizennyolcezer téglát égettek ki.

100 18