Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben
Nemcsak az átvonulás útvonalába eső községeknek kellett e rendkívül megterhelő szállítási terhekből résztvenniük, hanem a felvonulási úttól távolabb esőknek is. Az április 19-én kiállított kormánybiztosi rendelet szerint április 22-ére Tiribestol, Verebélytől, Sámsonházától, Szőlőstől, Nagybárkánytól, Szúpataktól 110 szekeret; április 23-ára Ecsegtől, Bujáktól, Hényeltől 100 szekeret: áprilisi 24-re Sziráktól, Bokorig, Szentiványtói, Alsó- és Felsőtoldig mintegy 70 szekeret kért a kormánybiztos. Elrendelték azt is, hogy a fuvarosok hat napi élelemmel legyenek ellátva maguk és állataik számára. A rendelkező részben kimelték „ezen fuvarozásban mindenki résztvenni köteleztetik, minden fuvar készpénzzel fizettetik az álladalom által, nem kíván semmit ingyen, megfizet minden egyes polgárnak, pénzért nem kér senkitől, hanem parancsol". 10 ' Parancsolni azonban csak abban az esetben lehetett, ha a parancsok végrehajtására megvolt a kellő erély és erő, másrészt pedig azok, akik parancsot teljesítették, azokat a célokat, amelyek érdekében azokat kiadták magukénak érezték. Az 1849 áprilisában Repetzky Ferenc vezetése alatt működő megyei vezetésre jellemző volt az előbbiekben említett erélyesség, és rendelkezett is olyan korlátozott számú katonai erővel, mely rendelkezéseinek — ha kellett — erővel is képes volt érvényt szerezni. Mindenekelőtt azonban a megye népének politikai magatartása változott meg alapvetően. Az osztrák megszállás ugyanis ízelítőt adott arról, hogy mit várhatnak, mi vár rájuk az ellenforradalmi erők győzelme esetén, és világossá tette mindenki előtt azt is, hogy e győzelem még az áprilisi törvényekbe foglalt korlátozott vívmányokat is veszélyeztetné. E tényezőknek köszönhető, hogy 1849 tavaszán a jóval nehezebb helyzetben nagyobb erélyt, lelkesedést és tenniakarást mutatott a megye vezetése, és annak népe, mint 1848 nyarán. Az intézkedések együttesen eredményezték, hogy a megyén átvonuló honvédsereg élelmezését, utánpótlását, maradéktalanul biztosítani lehetett. A Nógrád megyében összegyűjtött kenyeret nem egyszer Ácsig, Tatáig, Komáromig szállították és biztosították ezzel, hogy a harcoló sereg hiányt ne szenvedjen. A honvédsereg katonai sikerei elemzése során nem egy esetben emelik ki azt s tényt, hogy a forradalmi hadsereg a forradalmi harcászati elvek alkalmazásával miként tudott győzni, nagyobb katonai hagyományokkal rendelkező, alaposabban kiképzett osztrák hadsereg felett. Az a forradalmi lendület, mely e seregre jellemző volt, nap mint nap táplálkozott abból, hogy a honvéd érezte, hogy hazája földjén annak népéért harcol. Az a gondoskodás, mellyel a lakosság körülvette a harcoló sereget, egyik tényezője volt ennek. A megyén keresztülvonuló honvédek a legkisebb kunyhóban is testvérekre találtak. A legszegényebbek is megosztották velük az élelmet, szavukra községek mozdultak meg, és útjukat a felkelt nép készítette elő. Mint egyik bizonyítékát annak, hogy a megye lakossága szinte fiaiként kezelte, magáénak vallotta a honvédsereget, közlöm egy Nagyoroszi-i vendéglős, Zern Ferdinánd nyugtáját, mely a nála élelmezésen lévő 62 beteg honvéd napi étrendjét tartalmazza. Az étrend: reggeli — rántottleves, 10 órakor — tiszta marhahúsleves; délben — befőzött marhahúsleves, burjú becsinálttal; estére — befőzött tiszta marhahúsleves. A napi menüt zsemle, kávé és jóféle óbor egészítette ki. 162 Mindezt abban a megyében jutatták a honvédeknek, melynek zsellér és jobbágy lakossága reggelire aludttejet evett sültkrumplival, vagy fokhagymás kenyérrel, ebédje felforralt savó csíkleves, búzakorpa leves, bableves 176
