Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

kerítéseket, felgyújtották a szalmakazlakat és a lakossággal szemben különböző atrocitásokat hajtottak végre, melyekre később megyei vizsgálat derített fényt. A megyeszékhelyre január 12-én vonultak be az első császári csapatok.

147 Január hó folyamán az osztrák katonai erők lényegében csak a Vác—Ipolyság-i és a Balassagyarmat—Vác-i országút mentén fekvő helységeket szállták meg. Februárban innen terjesztették ki lassan fennhatóságukat kelet felé. Hogy milyen mérvű volt a megye katonai megszállása, nem tudható. Valószínű, mint már említettem, csak a főútvonalakra és csomópontokra korlátozódott. A megye községeibe a császári királyi kormánybiztos által kiadott rendelkezések, a táblás könyvek tanúsága szerint, csak február legvégén jutottak el. Arra vonatkozóan nincs sok adatunk, hogy ezeket a rendelkezéseket milyen mértékben hajtották végre. A császári hadsereg egységeinek szuronyai védelmében 1849 februárjában került sor a polgári közigazgatás átszervezésére. Báró Majthényi László Hont megyei főispánt nevezték ki a megye császári biztosául, aki maga köré gyűjtve a császárhű tisztviselőket, élükön Jankovich Antal első alispánnal, megkezdték a közigazgatás átszervezését. Az új adminisztráció legfontosabb feladatának az adók behajtását, a hadsereg számára szükéges élelmiszer beszerzését tekintette. E törekvést azonban úgyszólván semmi siker nem övezte, mint az ismételt megtorlással való fenyegetőzés ie bizonyítja. Teljessé vált azonban az az ellenszenv, mellyel a megye nép»e a megszállókat az első pillanattól kezdve fogadta.

148 A császári csapatok megszállása ellenére tettekkel bizonyította 1849-ben a megye lakossága, hogy a debreceni Honvédelmi Bizottmányt tekinti törvényes kormányának, annak rendelkezéseit követi és vállalta a megszállókkal szemben a nyílt fegyveres ellenállást is. 1849 januárjában és februárjában a Cserhát területére eső nógrádi községeket Oroszhegyi Józsa guérilla százados csapatai tartották megszállva. A guérilla tevékenység nem képzelhető el a falvak népének aktív támogatása nélkül. Februárban Szécsény környékén került sor nagyobb arányú guérilla támadásra, melynek elfojtására jelentősebb osztrák katonai erőt rendeltek ki. Márciusban a magyar seregek felvonulásának hatására megélénkült a megye népének ellenállása is. Március 9-én, gróf Forgách Antal Heves megyei császári biztos azt kénytelen jelenteni Windischgrätznek, hogy állomáshelyét (Egert) a Mátrában és a környező helységekben tanyázó guerillák tevékenysége miatt nem tudja elfoglalni. E levélben a Heves—Nógrád megye határán tanyázó guerillák egyik támaszpontjaként Apátfalvát (Losonc melletti község) jelölte meg.

140 Az első nagyobb szabású nyílt megmozdulás, a gyűlölt császári rendszerre} szemben 1849-ben, március 15-e évfordulóján zajlott le. Ezen a napon — mint azt Majthényi László császári biztos Budára küldött leveléből, de Losonc város vezetőinek, 1849 decemberében írt emlékiratából is megállapítható — nagyarányú, a lakosságra is kiterjedő megmozdulás tört ki. Több száz ember a Rákócziindulót játszatva, énekelve vonult végig a város utcáin, a templomokra kitűzött fekete-sárga zászlókat letépték, Kossuthot, a szabadságot, a márciusi forradalmat éltették, Windischgrätzet, Jellasichot szidalmazták és ténylegesen megszállták a várost. A megijedt császári biztos sürgősen egy zászlóalj gyalogságot és egy lovasosztályt kért a losonciak megfékezésére. Windischgrätz már március 17-én utasította gróf Almássy Kálmán ezredest, hogy különítményét a bányavárosokból Losoncra vezesse, sőt ezen császári csapatok ei'ősítésére még Budáról is egy zászlóalj gyalogságot és ágyúkat rendelt ide.

150 172