Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

elé. Másnap, január 21-én Görgey ismét utasította a zászlóaljat, hogy vonuljon előre és Nachtigál őrnagy parancsnoksága alá rendelte. Nachtigált kötelezte a fővezér, hogy személyesen vezesse a nógrádi zászlóaljat, továbbá két század Sándor gyalogságot, keit szakasz Miklós huszárt és két ágyút Zsarnóca ellen

; és a helységet okvetlenül foglalja el. Abban az esetben, ha ez nem sikerülne, akkor úgy vonuljon vissza, hogy Lehotkát a nógrádi zászlóaljjal mindenképpen szállássá meg. E január 22-én kélt parancs értelmében támadta meg a nógrádi honvédzászlóalj Zsarnócát, és alakult ki Zsarnóca és Selmeczbánya között az az ütközetsorozat, melyben a zászlóalj ismételt súlyos veszteséget szenvedve szétveretett. Az újjászervezett zászlóaljat január végén a Guyon hadosztályba sorolták, és február 5-én résztvett a híres branyiszkói áttörésben. A branyiszkói hágón keresztülvezető úton kiépített védelmi állásokban elhelyezkedő császári csapatokat Guyon a 33-ik, és a Besztercebányán szervezett két újonc honvédzászlóaljával arcban támadta meg, ugyanakkor a császáriak megkerülésére Cornides szabadcsapatát, az újházi vadászokat és a nógrádi zászlóaljat rendelte ki. A zászlóalj tehát egyike volt az ellenséget bekerítő erőnek, és így jelentős szerepet játszott abban a dicső fegyvertényben, mely a magyar hadsereg Tisza mögé való visszavonulásának útját nyitotta meg.

110 A nógrádi zászlóalj a két hónapos téli hadjárat alatt hihetetlenül nehéz terèpen, zord időjárási viszonyok között végrehajtott nagy menetteljesítmények, állandó harcok közepette nemcsak súlyos veszteséget szenvedett, de harcedzett, kiváló zászlóaljjá érett. 1849. február 26—27-i kápolnai csatában a zászlóalj Guyon hadosztályának kötelékébe tartozva, ténylegesen nem vett részt, csak mint tartalék vonult fel, A dicsőséges tavaszi hadjáratban a VII. hadtesthez tartozó Kossuth hadosztály, Pethő őrnagy vezette dandárában vett részt a hadjárat ütközeteiben, Hatvannál és Nagysallónál. A tavaszi előrenyomulás során a megye déli részén, majd a Váv—Ipolyság közötti útvonalon vonult a zászlóalj. A zászlóalj harcaira a nyári hadjárat során került sor. Június 26-án és július 2-án Győrnél és Komárom előtt, Ácsnál próbálták végső erőmegfeszítéssel visszaszorítani az előrenyomuló osztárák erőket. Júliusban a magyar főerőkkel együtt részese volt a nagy visszavonulásnak, mely a világosi mezőn, a fegyverletétellel ért véget. A nógrádi önkéntes honvédzászlóalj — Pákozdtól Világosig — becsülettel állt helyt. A megye fiaiból a szabadságért, a haladásért életüket is áldozni tudó hősök születtek. Toborzás a honvédseregbe 1848 őszén Az önkéntes mozgó nemzetőrség kiállításával párhuzamosan indult meg a megyére kivetett további honvédújoncok mozgósítása. Augusztus 29-én közölte Szemere Bertalan belügyiminiszter a megyével a magyar hadseregről szóló törvényt, és elrendelte, hogy az összeírást hét nap alatt végezzék el. Nógrád megye 3030 újoncot volt köteles 1848-ban kiállítani (125 lelkenként két fiatalt) a 19-től 22 éves korosztályból. A megadott számból levonásba került a szeptember elején már kiindított 1200 önkéntes mozgó nemzetőr. A rendelet értelmében a szeptember 2-i választmányi ülésen a megyét körzetekre osztották, s minden körzetbe a főszolgabíró, vagy szolgabíró mellé két megyei választmányi tagot, és egy orvost rendeltek ki az újonc kiállítás végrehajtására. Az első lépés a 19—22 éves hadkötelesek községenkénti összeírása 160