Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

madás, nem a jobbágyfelszabadítás továbbfejlesztése, hanem visszafejlesztése érdekében. A megye jobbágysága ugyanakkor az áprilisi törvényeket csak kiinduló pontnak tekintette, az összes földesúri szolgáltatások megszüntetése felé vezető úton. Határozottan fordult szembe mindazokkal, akik az elért, vagy az elértnek hitt eredményeket csorbítani igyekeztek. Nem egy nógrádi falu fordult e küzdelem során közvetlenül az országgyűléshez, az igazságügyminiszterhez, ezzel azt is bizonyítva egyben, hogy a megyei választmányban, melyben uraik foglaltak helyet, nincs bizalma. A jobbágy panaszok, kérelmek többsége azonban kivizsgálásra, elintézésre visszakerült a megyéhez, hol azokat az esetek többségében elhallgatták, elfektették, illetve a birtokosok szájaíze szerint intézték el* A megye jobbágyainak, zselléreinek panaszanyaga többségében a majorsági helyzettel, közös legelők és erdők, és az irtványföldek ügyével foglalkozott. Szó esett azonban az elveszett urbériség visszaszerzéséről, a szőlődézsma elleni tiltakozásról, stb. Az áprilisi törvények kihirdetése után meginduló osztályharcra megdöbbentő módon mutat rá a pusztaberki házaszsellérek igazságügyminiszterhez írt panaszos levele. A levél egyben a földeusri ellentámadás beszédes dokumentuma is. „ ... Emberemlékezetet túlhalad már azonban, hogy még ősatyáink és általunk bírt, jelenleg még használatunkban lévő zsellérállományt tisztelt földesuraink kiadták, mi pedig birtuk az 1832—36. évi úrbéri törvények előtt mindenkori szabad hajtás mellett. Az említett törvények jótékonysága útján pedig a törvényben megállapított kötelességek és terhek viselése mellett, s éltünk mint házainkon túl semmivel sem bíró, s a földnek legszegényebb férgei, megadván urainknak a törvényszabta illetményt meg a hazának reánk, mint bármely községbélire kivetett minden néven nevezendő és katona- állítási terheket is. Nyugalom és béke közt éltük napjainkat anélkül, hogy ennél jobbat reméljünk. A folyó esztendő március havában azonban tisztelt uraink magukhoz szólítanak és atyailag a törvényeket megelőzően nekünk örökös szabadságot adtak, tőlünk, mint volt földesuraink búcsút vettek, mit mi örömérzeteink és elfogultságunkban királyunk, hazánk volt urainak elegendőleg megköszönni sem valánk képesek. Szabad emberek voltunk mi tehát a megye által kezünkhöz adott törvény értelménél fogva is, de fájdalom nem soká, mert már június havában nem tudtuk mi alapon, csakhogy uraink bennünket rendesen robotra hajtottak, mit mi nem értvén mire légyen ez, egész mai napig nem teljesítettük. Miután azonban uraink közül olyak találkoztak, kik robot nem teljesítés esetén bennünket nyomorult házainkból kibecsleni, vagy csak úgy kihányni szándékoznak minek elhatározására két nap tűzetvén ki, mi nem kértük, önként lemondtak rólunk, és íme mi mély habozásba ejtenek bennünket. Mely szomorú és kétes helyzetünktőd viseltetve bátorkodunk Méltóságodnak lábaihoz borulni, hogy kétes helyzetünket a törvényes igazság útján orvosolni méltóztassék. Atyai intézkedését bé várva mély tisztelettel maradunk Pusztaberkiben 20. Augusztus 1848."

36 Az egészében közölt panaszos levél, melyhez hasonló sok született a megyében, tükrözi a nemesség ellentámadásának elszántságát és durvaságát, mely ez esetben odáig fajult, hogy a robotot megtagadó zsellérrel szemben a házából való kitoloncolást, a földről való elűzést teszi foganatba. Mindezt akkor ami140