Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

felszabadíthatja, miért nem szabadíthatják fel őket, ha ezen most olvasott törvényjavaslat nem törvény, kár ezt az uraknak előre kihírlelni."" A földesurak „jóindulatuk" bizonyítására nem egy esetben a pozsonyi alsó tábla március 4-i ülése után — megelőzve a megyét — maguk hirdették ki jobbágyaik felszabadítását. Ezzel elsősorban az esztergomi érsekség, a váci káptalan megyei birtokain találkozunk. Az egyház ezzel nemcsak a jobbágyai jóindulatát akarta előre hangsúlyozni, hanem kiváltságos helyzetét is hangsúlyozni igyekezett azt a hitet keltve, hogy a jobbágyfelszabadítást „az államot megelőzve" a „törvények kényszerítése nélkül," önszántából hajtja végre.

28 A megye jobbágyainak általános hangulatát tömören a szőlősi gyűlésen fogalmazták meg, ahol a robotra vonatkozóan csak annyit mondtak „ők már eddig eleget dolgoztak, többé urbáriumot ismerni nem akarnak".

2

" A gyakorlatban ez a határozott állásfoglalás érvényesült is. A megye jobbágyságát egykét kivétellel már nem tudták többé robotra kényszeríteni. Ellenállásukat néha furcsa és agyafúrt magyarázatokkal indokolták. Az etesiek

; sóshartyániak. sámeonháziak például arra hivatkoztak, hogy „ők félnek a királytól, kik ha urbért járnak, minden házhoz nyolc katonát küldene", éppen ezért kénytelenek a robotot megtagadni.

30 Bár az első kihirdetések alkalmával a robot jelentette a legfontosabb problémát, már ekkor jelentkeztek o'yan kérdések, amelyek később, a törvények kihirdetése után váltak az összeütközések forrásává. A szendehelyieket — általában a megye déli, szőlőtermelő községek lakóit — már a kihirdetéskor „leverte", hogy a szőlődézsmát továbbra is fizetni kell.

31 Egészen határozott ellenállásra talált az irtványföldekről szóló bejelentés. összegezve: 1848 márciusában bizalmatlansággal fogadták a jobbágyfelszabadításról szóló híreket, többet vártak a jobbágyok még az első hírektől is. A mucsinyi zsellérek már március végén földet követeltek.

32 A pincziek, ipolybolykiak, galsaiak egyszerűen csak annyi megjegyzést fűztek a márciusi vívmányokhoz „ideje is volt már, hogy megszabadultunk, mert tovább úgysem bírtuk volna".

33 A tarjániak hangot adtak annak, hogy miért kell várni a törvények kihirdetése „minek ámítgatnak, minek húzzák, miért nem mondják ki, hogy nem kell menni robotra."

34 Az osztályharc kiéleződése 1848 tavaszán A megye birtokos osztálya 1848 tavaszán és nyarán döbbent rá arra, hogy mit is vesztett a jobbágyfelszabadítással. Egy-két nagybirtok kivételével a megye közép- és nagybirtokosai nem voltak felkészülve még arra sem, hogy a jobbágy robotmunkáját bérmunkával pótolják. Nem egy esetben a tavaszi mezőgazdasági munkálatokat sem voltak képesek befejeztetni. Arra, hogy beruházásokkal jövedelmező kapitalista gazdaságokat hozzanak létre — tőkehiány miatt — nem is gondolhattak. A veszteségek, amelyek 1848 tavaszán a robot, dészma, kilenced, egyéb jobbágyszolgáltatások eltörlésével érték, növekedtek azáltal, hogy az állami és megyei terhek viseléséből is részt kellett vállalniok. A helyzetük tudatára ébredt birtokosok a jobbágyfelszabadítás után mindent elkövettek annak érdekében, hogy veszteségeiket kisebbítsék, és a törvény-adta lehetőségek kihasználásával, vagy azok kijátszásával a jobbágyaik függő helyzetét fenntartsák. A nagyvonalúság, a józanság helyett a kicsinyesség, a szűk osztályérdekek kerültek az előtérbe, és a birtokosok részéről indult meg a tá-