Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

A megye vezetői közül kiemelkedtek Veres Pál vármegyei jegyző, Madách Imre а költő, Nógrád megye katonai főbiztosa, Madách Pál a költő öccse, vármegyei aljegyző, Fráter Pál, Sréter Horácz, Prónay József, Básthy Miklós, akik egyben a baloldali liberális nemesség tagjai voltak.

5 Nevükhöz fűződik 1848-ban mindazoknak az országos rendelkezéseknek a végrehajtása, teljesítése, melyek részben a forradalom vívmányainak törvényre emeléséből, részben a honvédelem megszervezéséből a megyére hárultak. A radikálisok részéről természetesen nem egyszer érte támadás a megye vezetését. Jellemző erre az a levél, amelyet Horváth Elek alispánnak 1848. december 10-én írtak. „Első Alispán Ur! Leírhatatlan indignációval vettük ön levelét, melyben Irányi Dániel kormánybiztos felszólítása nyomán a Schlick ellen küldendő fegyveres erők kiállítása feletti tanácskozás végett a tegnapi napon, folyó hó 13-ra tűzte ki a határnapot. Mi azt tartjuk, miszerint a fegyveres se gélyre rögtön szükség van, erélyesebb intézkedést várnánk. Reméljük, hogy ön, ki a jelen körülmények közt az alispánságra kedvet érez magában, nem fogja tőlünk kérdezni, mi lenne erélyesebb eljárás az önénél, amely annyi időt enged ellenünkek. És felszólítjuk önt, miszerint ezen véleményünk szerint késedelmezésre számítottnak látszó intézkedését más célszerűbbel igazítsa ki. (Aláírások: Baloghy Antal, Ebeczky Lőrinc, Steiler Antal, Jeszenszki Dániel, Űjházi Lajos, Török János, Petényi Mihály, Darvas Károly, Szentpétery, Benkó József, Farkas Károly, Bakó Imre, Szakáll András, Szakáll Antal."" Mint e levélből látható, a megyei vezetés támaszkodott Nógrádban olyan választmányi tagokra, és megyei tisztségviselőkre, akik még három napos késedelmezést is súlyosnak tartottak, ha az a honvédelmi kérdéseket veszélyeztette. Ezzel szemben jelentős volt a száma azoknak a megyei tisztségviselőknek is, akik egyáltalában nem lelkesedtek sem az áprilisi törvényekért, sem pedig a függetlenségi harcért. Ezeknek sorát Nógrádban Jankovich László másodalispán nyitotta meg. Ott találhatók azonban a főszolgabírói és megyei hivatalokban, megyei felelős tisztségekben 1848-ban azok is, akik elsők lesznek 1849 januárjában, illetve októberében, hogy a megszállás, majd a Bach rendszer abszolutizmusában állást vállalva a megtorlás munkájában segédkezzenek. Pl. Baloghy Elek, Bubla Károly, gróf Forgách Antal, gróf Forgách Jenő, gróf Forgách Sándor, Gonda Ferenc, Jankovich Antal, Katskovics Károly, Komáromy Imre, MátyásaIstván, Szijjártó Miklós, Somoskeőy János, Szentiványi Anzelm.

7 1848-ban általában meghunyászkodtak, megbízatásukat nem egyszer tűrhetően elvégezték. Annak, hogy véleményüknek nyíltan, cselekedeteikkel is hangot adjanak, az 1848. évi megyei közhangulat nem kedvezett. Nógrád megye baloldali, liberális nemességből álló vezetőségét nem lehet elmarasztalni azért sem, hogy 1849. januárjában nem követte Debrecenbe a magyar kormányt, és februárban a megyét megszállva tartó császári katonaság nyomására hűségesküt tett. A magyar haderő visszavonulása a Tisza mögé, mindennemű előkészület nélkül, meglepetésszerűen történt. 1848. december 20-án a választmány gróf Ráday Gedeon főispán elnöklete alatt még az önkéntes lovas és gyalogos szabad csapatok felállításáról tanácskozott. A nógrádi gyalogos szabad csapat létszámát 600 főben, a lovas csapat létszámát pedig 200 főben állapította meg. Felhívta a papokat, jegyzőket, hogy buzdítsák a népet, bár meg volt győződve, hogy a 4 hónapi időtartamú, kevés idejű, könnyebb szolgálatra lesz elég jelentkező. A létszámot is gazdasági megfontolások miatt állapították meg 800 főben. Létrehoztak ugyan az első alispán elnöklete alatt egy szűkkörű, teljhatalmú bizott132