Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)

Szabó Béla: Jobbágyfelszabadítás és honvédelem összefüggései Nógrád megyében, 1848–49-ben

Szabó Béla: A jobbágyfelszabadítás és a honvédelem összefüggései 1848-49-ben Nógrád megyében Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc a magyar társadalom előtt az új, a polgári nemzeti fejlődés útját nyitotta meg. Népünk történetének azon kiemelkedő küzdelmei közé tartozott, melyhez nem lehet jogos nemzeti büszkeség nélkül közelíteni. A forradalommal, majd az annak vívmányait és nemzeti függetlenségünket az európai reakció két vezető nagyhatalmával szemben védő, másfél éves élet-halál küzdelmével „Magyarország először vívta ki magának az egész művelt világ nagyrabecsülését."

1 Az emberi haladásért küzdők úgy tekintettek e heroikus küzdelemre, mint Marx, aki elragadtatásának és véleményének így adott hangot: „Az 1848-as forradalmi mozgalomban először, 1790 óta először meri megtenni egy nép, amelyet körülzárt az ellenforradalmi túlerő, hogy a gyáva ellenforradalmi dühvel a forradalmi szenvedélyt, a terreur blanche-sal a terreur rouge-t állítsa szembe. Hosszú idő óta először találkozunk egy valóban forradalmi jellemmel, egy olyan férfiúval, aki népe nevében fel meri venni az élet-halálharc kesztyűjét, aki nemzete számára Danton és Carnot egy személyben, s ez a férfiú — Kossuth Lajos".

2 A dualista állam és az ellenforradalmi rendszer hatalmon lévő uralkodói sokszor próbálták a nacionalista, sovoniszta uszítás fegyverévé tenni 1848—49-et. Nem egyszer emelték az osztályuralom fenntartására irányuló törekvéseik védőpajzsául. Igazságtalan, rabló, reakciós célkitűzéseket próbáltak fényével elleplezni, nagyjai nevével szűk osztály-, pártpolitikát fémjelezni, és a nagy történelmi pillanatokban ráhivatkozva a nemzet éberségét és józanságát elaltatni. Népünk tudatában a torzításokra irányuló törekvés ellenére egyre tisztábban finomultak éltető eszmévé az 1848-ban megfogalmazottak. A magyar parasztság a márciusi napokban, — melyek a feudalizmust felszámolták, a magyar jobbágyságot felszabadították, a jobbágyfelszabadítás hiányai és korlátai ellenére —a szabadságot tiszteli. A szabadságharc csataterein, a hazában szerte kiontott vér megszentelte és drágává tette egész népünk számára a nemzeti függetlenség gondolatát. Az áldozat, melyet az egész nép hozott, a legjobbak mártíromsága, kik tudták, mint Csányi László, hogy egy nemzetnek nemcsak hősökre, hanem vértanúkra is szüksége van, példaként álltak az elmúlt évszázadokban mindazok előtt, akik a társadalom jövőjéért, a haladásért harcba indultak. A marxista történetírás az osztályok, osztályviszonyok elemzésével megszabadította 1848—49-et a rárakott torzításoktól, és így válhatott egyre tisztábbá nemcsak az egyesek, hanem az egész nép vállalt szerepe, tevékenysége e történelmi küzdelemben. Az agyonhallgatott nép nem látványos, de vérben, verejtékben 129