Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 20. (1974)
Szvircsek Ferenc: A magyar iparfejlődés hatása a XVIII–XIX. századi Nógrád megye üvegiparának fejlődésére
A nehézségek ellenére fejlődés mutatható ki nemcsak országosan, hanem a megyei üveggyárásnál is. 1842-ben az „Iparegyesület" által rendezett magyar iparügyi kiállításon három üveggyáros hat üveggyár képviseletében vett részt. Nógrád megyét — a Kucfcin/ca-testvérek képviselték а szinóbányai Katalinhuta termékeivel, és hogy sikertelenül, a kapott bronzérem is mutatja. Kossuth nagy lelkesedéssel állapítja meg: „Amilly nagy kiterjedésű, fontos iparág, épp olly örvendetes, hogy a legújabb időben honunkban olly rendkívüli előmenetelt tőn". Az üveggyártás képviselői közül a legnagyobb közönségsikert a felvidéki Kitchwfca-testvérek érték el, az egyik „gömöri hutájukban" készült több, mint egy mázsa súlyú óriási billikommal — írja Nyárády Gábor. Itt valami tévedésről lehet szó, mert az Első magyar iparkiállításról kiadott jelentés 26—38. lapijain erről így számol be: „Losonc melletti czinobánya határában, katalin völgyén saját költségükön 1841-ben egy nagyszerű üveggyár felállításához fogtak (a Kuchinka testvérek — Sz. F.) s azt már két hónap annyira vitték, hogy a legszebb fejér, tiszta üveget voltak képesek előmutatni. Ugy látszik ez leszen üveggyártási szorgalmuk fénypontja ;... ebben készül azon óriási billikom is — tudniillik, (melyet) az Országos Iparművészeti Társulat 1843. téli bemutatóján ismét a nagyközönség elé vitt azon szabad kézzel készült ll0 1 /a fontos remek óriási billikom, melynek utánzására 100 arany jutalom volt feltéve. Ezen művészi üvegpéldány kilencedik kísérletre sikerült a négy köszörülő mester közel négy hónapon át csupán akörül foglalatoskodott". 40 Ezt azonban nem tekintjük az üvegipar akkori állapotának fokmérőjéül, amit az 1842, kiállítás bíráló bizottsága is felismert, mert a kiállítás célja inkább a közhasznú iparcikkek bemutatása volt. Ezért többre értékelték a gyár pesti raktárából bemutatott egyszerű színes és fehér asztali üvegholmikat, melyek „fejérségben, tisztaságban és simaságban olly kitűnőknek tapasztaltattak, hogy valóban, ahol illy honi művet kaphatni, ott a külföldi üvegek nélkülözése még a kényesebb ízlésnek sem kerülhet áldozatába." 41 Kossuth is felismerte az üvegipar fejlesztésében rejlő lehetőségeket. Ez tükröződik az iparkiállításról kiadott jelentéséből is : „ ... a külföldi, értsd cseh üveggyárak, elárasztják az országot üvegárukkal és nyomják a belföldi üvegipart". Az akkori közlekedés bizonytalansága és lassúsága, a rossz utak miatti szállítás drágaságának ellenére sem volt képes a hazai üvegipar versenyezni a külföld hasonló iparával. Se mennyiségben, se minőségben nem volt kielégítő a termelés. Egyes üveggyárak ennek ellenére kitűntek kiváló készítményeikkel, de ezeket is csak „csehüveg" álnév alatt lehetett értékesíteni, mert a belföldi üvegkészítményekkel szemben nagy volt az előítélet. A magyar üvegipar történetében figyelmet érdemel a katalin-hutai gyár, amit a Kitchiníca-testvérek a negyvenes évek végén a szinóbányai vaskohó ellenében elcserélik sógorukkai, a gömöri útmester szatócsinasi sorból felvergődő fiával, Kossuch Jánossal. A Nógrád megyei üveggyárak egyre több elismerésben részesültek. 1843-ban a másolik magyar iparműkiállításon négy üveggyárosnal szaporodott a résztvevők száma. Négy, a szó mai értelmében vett üveggyáros szerepel a kiállítók között: Pichler Antal, a Pergel-T'estvérek, a Kuchinka Testvérek, a Katalin völgyi és Zahn György zlatnói üveggyárosok. A két nógrádi üveggyáros kiállított anyagáért ezüst érmet kapott. 1846-ban a harmadik iparmű kiállításon öt üveggyáros szerepelt, köztük Nógrádból csak Zahn J. György; mely alkalommal egy arany érdempénzt kapott a zlatnói üveggyár. Ebben az időben már nagy gyári lerakatokat tartanak az üveggyárak, elsősorban Pest-Budán, de nagyobb vidéki központjainkban is, amelyekben saját készítményeik mellett raktáron vannak 105
