Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Leblanc Zsoltné: Újabb dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez

Amennyiben ez az eljárás még nem folytattatott le, ugy szíveskedjék а Тек. Megyehatóság Rákóczy Sándornak, valamint a felsőbodonyi bírónak, Hoicsy Miksának birói és — amennyiben említésreméltó akadályozó körülmény nem forog fenn — eskü alatt tett meghallgatását lefolytatni a szóban lévő Rákóczy Jánosra vonatkozóan, és a felvett jegyzőkönyvet ide megküldeni. Mivel Madách Imre és Bory István vádlottaknál lefolytatott házkutatás alkalmával előkerült Schmidtné, szül. Podhorszky Amália bárónő 1848. dec. 29-én Alsóterényben kelt igazolása, melyből bizonyosságot nyert, hogy Reiter Ignácz nevezettnél mint szolga, hűségesen és becsületesen szolgált. Minthogy Rákóczy János éppen Reiter Ignácz néven tartózkodott Madách Imrénél és Bory Istvánnál, a fenti igazolás a nevezett földbirtokos teljes leleplezését jelenti; Felkéretik ezért а Тек. Megyehatósági Hivatal, hogy az emiitett igazolás kiállítóját — amennyiben Alsóterény Nógrád megye területén fekszik és Schmidt Amália bárónő ott tartózkodik Reiter Ignácz személyét és szolgálatát illetően bíróilag — eskü alatt — hallgassa meg, és annak vallomását e jelentés mellékleteként a Haditörvényszékhez terjessze fel. Olvashatatlan aláírás (hadbíró, őrnagy) NmL., Nmf. 2306/1853. szám Rákóczy János személyére vonatkozóan adatok találhatók azokban a levelekben, melyek Harsányi Zsoltnak a Madách életregényhez adatokat kérő, a Pesti Hírlap 1932. április n-i számának mellékletében közzétett felhívására érkeztek. Rákóczy Aladár — nyűg. min. főig. Bp. II. Lánchíd u. 23. — írja: Nagyapám Rákóczy János (Lánczi és Rákóczi Rákóczy János) született Rákóczon (Hont vm.) 1814-ben, meghalt ugyanott az ősi házban 1878-ban. Karrierje a következő: Pest—Filis és Solt törv. egyesült vármegyék másodjegyzőjévé választották 1842-ben. Megerősítették 1845-ben. Elsőaljegyzö 1848. január 7. Leköszönt 1848. január 10. Pénzügymin. oszt. tanácsnok 1848. jan. 15. (Kossuth vitte magával) Belügymin. min. oszt. tanácsnok 1849. (Szemere Bertalan) Igazolt honvédhuszár-őrnagy, kormánybiztos, végül a Honvédelmi Bizottmány tagja és titkára, s mint ilyen egész Világosig Kossuth mellett tett személyes szolgálatot. 1850-ben halálra ítéltetett, összes vagyona elkoboztattatott, in effigie felakasztatott. 1861-ben Pest—Pilis—Solt törv. egy. vármegyék főjegyzője. Schmerling jöttekor leköszönt ő is. 1861—1867-ig a Pesti Hazai Takarékpénztár főtitkára. 1867-ben újra főjegyző a vármegyénél. A fenyítő-törvényszék elnöke. 1869-ben a Duna-Pataji kerület orsz. gyűl. képviselője 1873-ig. — Nem kétséges, milyen programmal! — 1874-bén megvakult, és vakon élt Rákóczon az ősi házban 1878-ig. ...Nagyapám a legfanatikusabb híve lett Kossuthnak; egyéniségének és politikájának. A mai Semmelweisz — akkori Ujvilág-utcai frontján egymás mellett volt a lakásuk, és a legszorosabb barátságban éltek. .. . nagyapámnak Madách-al való ismeretsége és a végzetesen szomorú eset, mely miatt Madáchot fogságba vetették. Ifjúkori jóbarátság, sőt Dubraviczky, Pongrácz, Libercsey révén távoli rokoni kötelék fűzte őket össze. . . . Mikor nagyapám Világostól menekült, vett magának egy parasztkocsit, két parasztlovat és paraszti ruhát. Aradon keresztül hajtva felvette kocsijára итак Jókai Móriczot, ki céltalanul ődöngött az utcán. Egy egész orosz-lovashadosztályon keresztül vitte anélkül, hogy megkérdezték volna tőlük, kicsodák és hova mennek. *'72