Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Erdős István: Madách Imre Mózese

Negyven éves vándorlás, szenvedés, pusztulás után Izrael népe Kánaán határán áll. Ez más nép, egészen más, mint az, mely elindult Egyiptomból. Fiúk, unokák állnak a megigért föld küszöbén, az egykori nemzedék sivatagba dőlt, s az eltemetetett volt-világnak az új, ifjú nép szo* morú emlékeit őrzi már csupán. Mózes Jézsué kezébe adja a hatalmat, s az ő vezérséget már úgy képzeli el, hogy a nép elsői fognak tanácsot adni majd irányításához. A „keservek kora" véget ért. „Tűz, vér keresztségén, halálon át lehetett lemosni a szolgaság bűneit, zúgolódás, átok volt jutalma." A szomorú, kétes küzdés kora, lidérces álom után az új had Kánaán előtt áll. Mózes remélheti már, hogy ezt a népet hit, hűség fogja össze majd jövője érdekében. Maroknyi nép vagyunk. Akár a tenger csap ránk az ellenség. A hit és a hűség Tarthatja csak fenn népét Izraelnak. Józsué serege kell, higgyen abban is, hogy nem volt meddő az a kín, mely az új korszakot szülte, megérte, ki lehet mondani új ra: Fújjátok a harci kürtöket. — Előre! S tudjuk a bibliából: Jerikó falai leomlanak a kürtök szavára. 5. A Mózes az Akadémia dráma pályázatán sikertelenül szerepelt, 1888-as bemutatója Kolozsvárott sikertelen volt, az 1925-ös Nemzeti Színházi kísérlet is az, s a dráma csak a Madách halálának centenáriumát követő években került a méltó helyre színpadon, köztudatban egyaránt. S ez, hogy méltó helyre került, már bizonyosnak látszik, hiszen évek óta óriási sikerrel játssza puritán egyszerűségű színpadán a Nemzeti Színház, és 1973 nyarán a Szegedi Szabadtéri Játékok programjában is színre került a Mózes. S mindezek mögött nem kegyelet, irodalomtörténeti eszközű „helyre rakás" munkál, hanem egy száz éve született dráma „beérése" a XX. század harmadának színpadára, világába. Vagy más megközelítésben : értjük, látjuk már oly okosan történetünket, közeli és távoli múltunkat, hogy megértjük, érezzük, milyen jelentős mű Madách Imre Mózes drámája. Maisága, aktualitása döbbenetes. Tanulsága, tanítása minden irányú megközelítésben hallatlanul fontos. Filozófiai síkon tudatosítja, hogy a küzdés, a minden áron végig vitt küzdés célhoz vezet, s hogy bukások, felemelkedések sora adja ezt a folyamatot. Meditálasra kényszerít forradalmi eszközök és célok ügyében. A hős-szerepkörű vezér csak tragikus konfliktus sorban élhet környezetével? A személyes érdek, közérdek dialektikája mit jelent rendkívüli történelmi helyzetekben? Szükségszerű-e, hogy a heroikus méretű vezér mindenható legyen adott történelmi sorsfordulón ? Madách nyíltan állástfoglal a vezér kiváltságos történelmi jogai mellett. Felismeri, igazolja rettenetes felelősségét, kívülállóságát. De nem rajong. Egyáltalán nem megbűvölten néz fel Mózesre a 47