Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Erdős István: Madách Imre Mózese

nyugvó nep sorsa. Mózes itt még hűvösen, a hatalom birtokán belül kegyetlenül ítélhet. Tanácsa a Pháraónak, válasza a küldöttség élén vitázó Áronnak (kiről nem tudja még, hogy testvére) egyaránt kemény. Ha nem lázad Izrael, „Ne tűkkel szurkáld, — karddal vágd agyon", ajánlja a Pháraónak, Áronnak meg Izrael jövőjeként: Pháraó nagy nemzetébe Olvadj bele, s Te is naggyá lehetsz. Megalapozódott a drámai helyzet, hogy Mózes sorsa a zsidó nép sorsával összefonódva sistergő gyorsasággal elinduljon végzete felé. „Mózes, te is zsidó vagy." — hangzik Jókhebéd szava, s a bizonyosság percétől Mózes megindul népéért, népével. Vívódása, emberi küzdelme volt hitével, erkölcsével, kötődésével nehéz harc, nehéz kitépnie magát Egyiptomból, egy népért, immáron fajtájáért, amelyről sötét kép él benne, jól látja Izrael állapotát az évszázados szolgaság hatásaként. Hiszen, ha olyan volna még a nép, Mely tenni képes, élni érdemes, S ígérné, hogy a szellem, mely szívemben Él, álmából tán felrázhatja még: De lelkébe a gyáva szolgaság Túlságosan mélyre ette már magát, Vele csak halni, — élni nem lehet. De sorsa már Izraelé, mennie kell övéi közé, hogy lássa sorsukat, hogy kunyhóik közül keresse nyomát a reménynek, tiszta, biztató hajtásnak a jövő felé. 44 Tragikus események gyorsítják útját, döntéseit. Húr jegyeseként Máriát a Pháraó tiszttartója megbecsteleníti. Mózesnek meg kell ölnie népe ellenségét. S a visszaút lehetetlenné vált már menekülnie kell távoli vidékre. Juhnyájat őrizve, családi fészket alapítva él, s várja szerető feleség, piros kisded közt is csak félig boldogan a kérő szót, mellyel népe vezetésére felszólítják, hívják. Vágyódva nézek a távol hazára, Esengve várok egy üdvözletet, Míg ott talán már régen elfeledtek? Nem lehet fájdalmas nosztalgia idézése közben nem gondolni az emigrációs Kossuth alakjára, ki a dráma születésének idején épp így nézhetett fájón, kétségek között hazájára, mégis remélve a hívó szót Magyarországról. S Mózesért megjelennek népe küldöttei, hogy vállalja a nép kivezetését a rabságból, hogy vállalja a harc vezetését az elnyomók ellen. Mózesnek magánélete, gondolkodása rengeteg bilincsével kell küzdenie. Az Űr szava erőt, önbizalmat is kölcsönözhet a vezéri poszt vállalásához, s családja ellenében azt is elfogadja: De hogyan rázná le kétségeit Izrael lehetőségei ügyében, népe harcra érettsége dolgában? Nem csak olcsó hazafiság lobog-e a nép szívében, nagy szavaktól bódulva, szolgaságtól kérges tenyérrel nem túl könnyen tapsol-e a közelgő küzdelemnek? A szabad— Kit az Űr választ eszközének, Nem lehet az már többé önmagáé, Népe szívében ver csak élete.