Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Kerényi Ferenc: Madách világnézetének néhány kérdéséről. (Vázlatok Az ember tragédiája I. és II. színének elemzéséhez)

anyagi világot. Ezúttal nem az Arany János átsimította sorokat, hanem az érdekesebb, de egyértelműbb kéziratrészietet idézzük: Be van fejezve a nagy mü, igen. S úgy összevág minden, hogy azt hiszem Évmilliókig szépen elforog Míg egy kerékfogát újítni kell. Arany „frivol passus"-nak nevezte e sorokat és az itt először megszólaló Űr „mester emberes önelégültsége" csaknem arra késztette, hogy végleg félretegye a kéziratot.

2 A mai elemző-olvasó előtt is világos a szándék: ez a mechanikus rend az egész, teremtés utáni helyzetet jellemzi. Az I. szín szélesen alapozott bevezetése a három főangyal dicséretével zárul. Az irodalmi példák ismét adottak, Geothe Faustja, mellett Byron Káinja is él hasonló eszközzel. Madách azonban a kölcsönzött keretet kibontakozó művé tartalmával tölti meg. Az eszme, erő, jóság hozsannája kibontva ismétli meg az angyalok nyitókarának hármasságát, s ezzel megint a-hatáskutatás érdekes pontjára lépünk; Ludwig Feuerbach, az ateista Hegel-tanítvány nevét kell említenünk. A kereszténység lényege című, 1843-ban megjelent vallástörténeti munkája megvolt Sztregován. Madách sokat töprengett, vitatkozott az ebben lefektetett eszmékkel. Ezt nemcsak a lapok szegélyére írt jegyzetek tanúsítják, hanem Az ember tragédiája is. A költő nem fogadta el Feuerbach gondolatait, de az önmagában és önmagával megvívott vita nyomai érezhetőek a művön. A német gondolkodónál az eszme, erő, jóság triásza az emberfogalom lényegét jelenti, Madách a főangyalok sorait a drámai költemény fideisztikus alapeszméinek megfelelően illeszti a dialógusok szövetébe. Említettük, hogy a nyitókar viszszatekintőlegesen utalt a teremtés módjára is, most Gábor arkangyal megismétli és kibontja az utalást. Ki a végtelen űrt kimérted, Anyagot alkotván beléje, Mely a nagyságot s messzeséget Egyetlen szódra hozta létre ... (61—64. sor) Madách az egyház teremtéselméletét építi itt tovább, amelynek kialakulását Feuerbachnál rövidebben aligha tudnánk összefoglalni '• „ ... a semmiből való teremtésről szóló tanítást természetfelettinek nyilvánították, amelyre az ész nem jöhetett volna rá magától, és a pogány filozófusokra hivatkoztak mint olyanokra, akik úgy vélik, hogy a világ már meglévő anyagból jön létre. Isten a világot önmagán kívül alkotja meg — a világ először csak gondolat, terv, elhatározás, majd tett lesz belőle ..." A költő szándékáról idekívánkozóan vall az a néhány levélbeli sor, amelyet Aranynak küldött válaszul a teremtés utáni világ ábrázolásának kritikájára: ,,... azért írtam, mert Lucifer is csakhamar e hely után, taglalva a teremtés művét, csak az anyagok öszve gyúrásáról, keveréséről beszél, nem semmiből teremtésről."

3 Az ateista Feuerbachhal való gondolati viaskodás így járult hozzá a madáchi világnézet sarkítottabb megfogalmazásához. Hadd utaljunk még rá, hogy a teremtés-felfogás a XIX. század során a kozmogónia már érintett természettudományos érvei30