Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Szabó Béla: Madách Imre közéleti tevékenysége Nógrád megyében

nak általános alapelvek" — mondta — „melyeket rendíthetetlen alapokul bevallani lehet, sőt kell: melyeket még a hasznosság tekintetéből is feladni tilos; melyekért meghalni nemcsak egyeseknek kötelesség, de melyek elárulásával nemzetnek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem legfőbb az élet. Ez alapelveket én ... három szóban foglalom össze és e három szó: szabadság, egyenlőség, testvériség!" A forradalmár hitvallása már ez, aki azonban a három szó kifejtése során csupán az 1848-as forradalmi törvényhozás által kivívott eredményekre korlátozta, melyet így összegezett: „ez elvek le vannak ugyan már téve az 1848. évi törvényben is, melyek minden további státusélet egyedül létezhető kiindulási pontjai reánk nézve."

70 Emberi nagyságára, felelősségérzetére, kötelességtudatára még szebben mutat rá az a beszéde, melyet egyhangúlag történt megválasztása után választói előtt elmondott. A beszéd egyik alaphangját a szerénység adja, mellyel saját személyét illeti. Két tényezőt emelt ki, mely lehetővé teszi számára e felelősségteljes megbízatás vállalását. Egyik a választókerület bizalma, másik azon meggyőződése, hogy „a legközelebbi hongyűlésen is nem annyira ragyogó tehetségekre lesz szükség, mint férfias kitartásra, melyet a hatalomnak sem mosolya meg nem bűvöl, sem ráncolt szemöldöke nem rettent vissza. E két dologban erőnket próbálni elég alkalmunk volt a lefolyt időkben." Madách politikai éleslátással mérte fel az országgyűlésén várható helyzetet. E reménytelen helyzet ellenére is vállalja a megbízatást. Szinte népét a pusztán keresztülvezető Mózes szólalt meg, midőn fogadalmat tett választóinak, hogy a magyar haza léte fölötti kérdésekben alkudozásokba nem bocsájtkozik. „Itt állunk Isten szabad ege alatt, de sújtó hatalmától rettegnék újra alatta állani, pedig szeretem nézni a ragyogó napot, ha e szándék kivitelére bármi részben segédkezet nyújtanék." A szülőföld szeretete, a szűk közösség összetartó ereje hatja át fogadalomtételének következő sorait: „önök közt töltém tisztességben eddig életemet, bátran akarok ezentúl is szemökbe nézni, s önök közt is akarok tisztességben meghalni, de nem tehetném azt, ha e népgyilkolási tervet osztanám." A megyei politikusnak kit választóihoz személyes kötődés számos szála is fűz, hatványozott erkölcsi felelősségtudata, és az abban rejlő erő sugárzik e szavakból.

77 Madách Ígéretéhez híven vett részt az 1861-es országgyűlésen, beszédében, mely egyike volt az országgyűlés nagyhatású szónoki beszédeinek, a rothadás tizenkét évének nevezte az abszolutizmus rendszerét. Kitért arra, hogy bár az országokat „nem intézményeinek jósága, de a közszellem, :nem teóriák ragyogó volta, de a polgárerény tartja fenn." Az abszolutizmust irányító osztrák államférfiak még csak olyan eszmékkel sem rendelkeztek, melyek mentségül szolgálhatnának eljárásuk magyarázatára. Két eszmét, a birodalom egységét és a „civilizálási" eszmét maró gúnnyal semmisíti meg és bizonyítja, hogy ezek csak az erőszak, a beolvasztás leplezését szolgálták. Világosan mutat rá az 1861-es országgyűlés helyzetére is, és nem hagy illúziót a képviselőkben helyzetükkel kapcsolatban sem: „ott állunk tehát ma ismét, hol 1850-ben álltunk, csak hogy a tér még szégyenletesebb \ most velünk és általunk, törvényes úton szándékoltatik a nemzetgyilkolást végbevitetni, mi az 108