Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Kiss Aurél: A lírikus Madách

mai műfajok, s általában a színházi kultúra kibontakozása is erre az időre esik. A korszak irodalomtörténeti karakterét azonban mégiscsak a líra fejlődése, példátlan tartalmi és stiláris-formai gazdagsága szabja meg. A nemzettéválás folyamatában más európai irodalomnál nagyobb szerepet, a politikai harc befolyásának szerepét vállaló, a haladás ügye mellett elkötelezett magyar költészet nagy egyéniségei sorába Madách Imre elsősorban drámai költeményeivel, drámáival tartozik. Lírája — noha szerepe az életmű egészében nem becsülhető le — a kortárs alkotókénál halványabb fényű. Ennek oka formai — stiláris problémákban, az alkotói folyamat műhelyjellegű elemeinek érleletlenségében is fellelhető. Sokkal inkább döntőnek látszik azonban az a tény, hogy a lírikus Madách a Tragédiát író költő előfutára, a versek többsége elsősorban előtanulmány a nagy műhöz, az önkifejezés formájának keresése, esetenként vázlat, amely kompozícióvá Madách főművében válik. A Madách-versek nem lírikus egyéniség reflexiói a valóság tényeire, hanem a korproblémákat, elsősorban filozófiai síkon megfogalmazott korproblémákat megválaszolni kívánó művész önkifejezési kísérletei. S ha a Tragédia árnyékában szerényebb helyet is foglalnak el, önálló értékűk miatt is figyelmet, tiszteletet parancsoló alkotások. 37