Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Kiss Aurél: A lírikus Madách

Részegítve jár az áldomás S hogy szívünknek jajját átkiáltsuk, Felzengünk egy pajkos éneket, Elcsitítni véle azt a sírón, Mint a dajka a kis gyermeket. Pásztortűz volt minden üdvöm, élvem, Mely a téli éjben pislogat, — Elmelegszünk nála, hajh de éltet A pásztortűz semminek nem ad. Az idézett részlet nemcsak Madách érettebb verselési készségét, a dalforma jó érzékű alkalmazását példázza, hanem a hangulatok megragadását célzó . tömörítő költői eljárás sikerét is. A költő ezúttal nem filozófiai reflexiókkal, nem klisékkel, hanem valódi és mély élményekből építette fel versét — ez hatásának elsődleges forrása. A képalkotás modernsége (különösen a harmadik versszaké) egyben arra is utal, hogy a romantika Madách számára főként példa, s kevésbé saját, bensőből fakadó stílus és szemlélet. A hangulatteremtés ilyen fokával egyébként még egy versében találkozunk, a Sárga lomb címűben melynek elégikus hangulatát igazabban, őszintébben képes visszaadni a költő, mint a viharos érzelmeket. E versében romantikus rekvizítumok nélkül szólal meg az elmúlás nosztalgikus érzése, fájdalma ezért is őszintébb, emberibb, hitelesebb. Madách lírájának értékesebb, figyelemreméltóbb darabjai azok a versek, amelyek a Tragédia gondolati- érzelmi előtörténetéhez tartoznak. Számos ilyen alkotásának közös vonása az elvesztett Éden utáni vágy. A Hit és tudás az egyik legismertebb, s talán legérzékletesebb lírai megfogalmazása a nagy mű alapkonfliktusának. Az Éden harmóniájának elvesztése miatti nosztalgikus — elégikus hangulat a Tragédia második színének képeire utal. Nékem is volt édenrőli álmom, Élt, mosolygott az egész természet Rózsa és nap, csermely, lombos árnyék Rejtélyesen suttogott szerelmet. Ez az idill fordul apokalisztikus képekbe, megdöbbentő magányba és fájdalomba, a feloldhatatlan konfliktus pesszimisztikus felidézésébe: Elporlott a természet zománca, Rothadt bűz válta fel a szerelmet, ... Elhamvadt a csillag ragyogása És megannyi kínhonává süllyedt, Mely felett halál leng és halál szül Új halálnak martalékul életet. ... Egy dacolt csak a közös romlásnak A mély sírnak örök éjszakája. A Tragédia eszmevilága az érzelmi síkon megfogalmazott konfliktust teljesebbé, gazdagabbá teszi a probléma filozófiai értelmezésével. Az ehhez vezető út több fontos állomása közül is a legjelentősebbek egyike az Éjféli gondolatok című katarktikus erejű, vallomásos- vívódó Madáchvers. A költemény gondolati íve az önmaga helyét kereső tehetetlenségének, kicsinységének és lázadó szellemének, alkotó akaratának hullámzásán nyugszik. Az alapélmény, mely a történelem tanulságainak végiggondolására készteti, s amely az ember helyét a világmindenségben ku51