Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Erdős István: Madách Imre Mózese

vány eszközökkel. Űj hont alkotott eszközeivel, a néppel, mely tulajdonképpen eszköznek is gyatra voit: „maroknyi, gyenge, széthúzó csoport". S az ily félemetesre nőtt vezér, Mózes, mikor Józsuéban a nép új vezetőjét látja, magához akarja hasonlítani: ne érezzen, ne szeressen nőt, legyen kemény, sziklaszilárd. „Kit a végzetnek érintett keze Nem szerethet. A csillag is hideg, Mely a hajóst vezérli. — légy kemény!" Józsuéban ott él Mózes sorsának láttán az aggodalom, keserűség, bánat: ó, mily szörnyű néppé leszünk mi, Mózes, hogyha szeretni senkinek nem szabad? —, kérdezi, s valahol már végig gondolatlanul is tudnia kell a jövőről, hogy nem egyszerű ügy Kánaán sem! A boldogság ott sem lehet mentes harcoktól, küzdelemtől, nehézségtől, új fájdalmaktól. S innen, ilyen gondolatkörből visszanézve a mózesi útra, nem döbbenetesen nagy volt a nép áldozata? Hisz, akik beléphetnek Kánaánba, azok is csak új harcok színterét nyerték el apáik áldozata által, s annak a harcnak a kimenetele is éppoly kétséges lehet, mint emezeké volt a maguk idejében .... Mózes vezéri méltóságával összeegyezhetetlennek tartja, hogy jelenlétében közemberek leüljenek. S lázadás, kérdések, lázadás, kérdések megint a nép köréből! Valahány nehéz akadály az úton, félelmes ellenség a láthatáron a nép mindig túl nagynak érzi, áldozatát a leküzdés érdekében. Sőt, megkövezni készül vezérét! A széthúzó nép képviselője sorolja a demagóg vádakat, melyek mind a húsos fazék elvesztéséhez vezetik a képzeletet. „Elmúlt a kor, hogy dölyfös egyének Barom gyanánt vezethessék a népet. Mi mind felnőttünk már, gondolkozunk : Tudni akarjuk, vérünk mért folyik ; Eszköz kezedben többé nem leszünk." Húsos-fazék háttér ide, vagy oda, nincs-e valahol igaza Abiromnak, amikor így beszél? S egészében igaza van-e Mózesnek, aki a szabadságról megint általában, mint távoli célról beszél? „— Hogy is lehetne szabad Ily nép melynek hátán van a Kékes pecsét, véres csík, s elfeledte Már a korbácsot, a rúgást, pofont ... amiért pirult Még tegnap, ma már megszokottnak Tartja és megcsókolja szívesen Amitől tegnap félt, amit utált." Jetró, Mózes apósa is szemére veti a vezérnek, hogy a népet annak akarata ellenére akarja boldogítani, s hogy száz vezéri hiúsággal, mit Mózes mutat, óriási akadály nő föl a nép és vezére között. Mózes az új teremtés lázában nem láthatja be ezeket a kételyeket, részletigazságokat, csak a hazateremtés sikerének percében érzi meg tragikumát vállalkozásának. „Egy kort szültem, s meglehet, ez a kor, Hogy ember szülte, szégyelné talán." 46