Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)
Molnár Pál: A Nógrád megyei Madách-kultusz változása
suk azt a politikai, szemléletbeli változást, amit a Madách-hagyományok ápolásában az 1964. évi centenáriumi ünnepségek és a költő születése 150. évfordulójára rendezett ünnepségek, megemlékezések tapasztalatai is mutattak. * Ha a szocialista korszak Madách kultuszának megyei szintézisét kellene röviden összegeznünk nehéz feladat előtt állnánk. A művelődéstörténész számára viszonylag könnyebb — a történelmi távlat következtében — a felszabadulás előtti korszak megfogalmazása. Az iratanyagok, sajtócikkek, visszaemlékezések azonosítása az adott kor aktuális politikai feladataival — a szocialista építés időszakában e korszakról megjelent elemző kritikai tanulmányok igénybevétele útján megkönnyíti a munkát. Természetesen a teljességre való törekvésben az 1945 előtti időszaknál is határt szab a rendelkezésre álló és idevágó irat- és sajtóanyag teljes áttekintésének hiánya. Ez a jelenlegi gyűjteményrendszerünk feldolgozatlansága miatt nehézségekbe ütközik. Még nagyobb gondot okoz a gyakorlatilag 1951 után új alapokon megindult Madách-kultusz summázása. Az elmúlt 22 év még korunk története. A tegnap a mába, sőt a holnapba nyúlik át. Történeti szintézisre való törekvés — e tanulmány keretében — igen nagy veszélyeket rejthetett volna magában. Ehelyett az események krónikaszerű megírására helyeztük a súlyt. Űgy érezzük, hogy az események, rendezvények, kiadványok vázlatos ismertetése, a társadalmi és állami szervek, kollektívák munkájának jelölése önmagában is minősíti azt a gyökeres változást, amit az elmúlt két évtizedben, de különösen a centenáriumi ünnepségek, valamint a nagy költő és drámaíró születése 150. évfordulója megyei megemlékezései alkalmából Madách Imre életének és munkáságának megismertetésében tett Nógrád megye. Ha mégis az igényekhez képest summázásra vállalkozna a tanulmány írója, az talán az lenne, hogy a megye színház- és filmkedvelő lakossága az évfordulók kapcsán megismerhette az igazi, a teljes Madáchörökséget, a fő művén, Az ember tragédiáján túl a Mózest, a Csák végnapjait, a Civilizátort, a folyóiratokat, időszakos kiadványokat és a megyei lapot olvasók a költő egyéb műveit, írói, politikai-közéleti tevékenységét, Madách életművének színházi vonatkozásait, a múzeum- és tárlatlátogatók mindezeket együttvéve. A másik fontos következtetés, hogy a hagyományápolás céljából nincs szükség e címen működtetett társaságra, vagy egyesületre, hiszen a róla elnevezett iskolák, a közművelődési intézmények, állandó emlékkiállítások vezetői, a kialakulóban lévő gyűjtemény kezelői, az évenként gyarapodó Madách- emlékplakettesek, a honismereti szakkörök, irodalomtanárok, TIT előadók, népművelők hivatásuknak érzik Madách Imre