Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 19. (1973)

Szabó Béla: Madách Imre közéleti tevékenysége Nógrád megyében

A január 7-i megyegyűlés nemcsak az előbbiekben ismertetett forradalmi követelésekkel tűnt ki, hanem azzal is, hogy a megyei bizottmányba, melyet ekkor választanak újjá, dörgő éljenek között beválasztották az emigráció vezetőit: Kossuth Lajost, Pulszky Ferencet, Klapka Györgyöt, Türr Istvánt, Horváth Mihályt, gróf Teleki Lászlót, stb. Madách Imre javaslatára Arany Jánost és a megye költő-szülöttét, Lisznyay Kálmánt tiszteletbeli főjegyzőnek hívták meg. Nógrád megye — az októberi diplomára adott válaszbán az uralkodóház és a magyar uralkodó osztály között meginduló egyezkedési tárgyalások kezdetén tehát a legkövetkezetesebben 1848 örökösének vallotta magát.

73 Január 10-én jelent meg Madách Imre szövegezésében a Nógrád megye népeihez szóló felhívás, mely nemcsak a megyegyűlés határozatait ismertette, hanem állást foglalt a 48-as törvényeknek a parasztságra vonatkozó intézkedéseinek megerősítéséről is. Madách Imre irányító szerepét a nógrádi politikai életben, illetve a megyegyűlés álláspontjának kialakításában két példán szeretnénk bemutatni. Február 11-én tárgyalta a megyegyűlés azt az uralkodói levélre adandó választ, melyben Ferencz József az emigránsok beválasztását, az adószedés megtiltását, stb., rendbontó forradalmi törekvésnek nevezte. Ezen uralkodói leiratra a megye válaszolt, és a válaszban Madách hangját lehet felismerni. Üjra kifejtették, hogy álláspontjukhoz szilárdan ragaszkodnak és levelüket ezzel zárták: „ha mégis ezen törvényeinkre fektetett eljárásunk után Felséged, mit mi vétek nélkül fel sem tehetünk, megyei hatóságunk ellen anyagi erejét foganatba venni méltóztatik, erkölcsi erőnk érzetében a felelősségtől nem rettegünk, Kelt Balassagyarmaton, 1861. II. hó 12-én tartott megyei közgyűlésen." E határozott, bátor szembehelyezkedés az uralkodóval, a levél stílusa, gondolatmenete, bár azt a megyei közgyűlés nevében Fráter Pál terjesztette elő, a kortársak, Madách-kutatók egybehangzó véleménye szerint is Madách szerzőségére vall.

74 Március 12-én tárgyalta Nógrád megye bizottmánya a februári pátensre adandó választ. A pátens, mint tudjuk, szabályozta a tartománygyűlések közjogi helyzetét és a magyar országgyűlést a birodalmi gyűlés alá rendelte. Magyarországnak csak a birodalmi tanács képviselőházában biztosított korlátozott képviselőszámmal való részvételt. A pátens nyilvánvalóvá tette, hogy a bécsi udvar még nem mondott le az összmonarchia illúziójáról, és hallani sem akar az 1848-as áprilisi törvények elismeréséről. A nógrádi válasz meghozatalában két embernek volt kiemelkedő szerepe: Repetzky Ferencnek 1849 forradalmi kormánybiztosának, és — Madách Imrének. Repetzky terjesztette elő a pátensre válaszolva a megye nevében a következő határozatot: „Sem az alakját, sem tartalmát tekintve törvényesnek és törvényszerűen kötelezőnek el nem ismeri' és el nem fogadja azért helyenvalónak látja a megye kijelenteni, hogy legyenek azok országgyűlési képviselők, mágnások, országnagyok, megyei tisztviselők, vagy bárkik... kik akár netán a birodalmi tanács 106