Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

lett — főleg ezek a nyelvi elemek nyújtják a vizsgálódás alapját. A jelen tanulmány csupán Mikszáth műveinek etnográfiai gazdagságára kíván rámutatni. A népnyelvi kincsek közül a népmesék és népdalok felhasználásának és továbbörökítésének jelzése után hadd hívom fel most a figyelmet a közmondások, szállóigék és szólások bőségére is. Irodalmunkban eddig csak két dolgozat foglalkozott Mikszáth népnyelvi és stiláris kérdéseivel. Rubinyi Mózes Mikszáth stílusának és nyelvének sajátos kifejezéseiből állított össze szótárszerű jegyzéket;

1 Waczulik László pedig Mikszáth nyelvének népies elemeit vizsgálta.

2 De nyelvének szóban levő ágaira egyikük sem terjeszkedett ki. A közmondásoknak és szállóigéknek a régmúltba visszanyúló hazai gyűjteményei az érdekelt két szaktudomány részéről többnyire feldolgozatlanok, öröklődésük nemzedékről nemzedékre még mindig beható elemzésre, a több ezernyi példatár pedig rendszerezésre vár. Ezek az elvégzendő munkálatok részben az összehasonlító folklór feladatkörébe tartoznak. A múltbeli adósságokat egyetlen adat is eléggé érzékelteti : Dugonics András „Magyar példabeszédek és jeles mondások" с gyűjteménye például (amely az író halála után, 1820-ban jelent meg) mind nyelvészeti, mind néprajzi szempontból mai napig feldolgozatlan... A majdani hatalmas munkához Mikszáth is bőséges adalékokkal járul. Én most csak az efféle szentenciáknak három ágára szorítkozom. Mindegyikből csupán mutatóba közölhetek egy-egy kis bokrétát. í. Közmondások Mikszáth írásaiban vegyesen fordulnak elő általánosan ismert közmondások és olyanok, amelyek az újság különleges ízeivel gazdagítják nyelvünket. De az első csoportbelieknél is figyelemreméltó, hogy azokat rendszerint kiegészíti vagy maga által költött, vagy valahol hallott, többnyire gúnyos toldalékkal. Mindkét csoport példáit együttesen sorolom fel. A sokféle rendezői elv közül a tárgyi csoportosítás helyett a művek időrendjét veszem alapul, mert ilyen módon az író fejlődésének útját is követni lehet. (írásaiban az évek-évtizedek múlásával egyre inkább kiütköznek a fanyar, kesernyés vonások.) Életének fő állomásai ezek voltak: Nógrád (1873 végéig és élete utolsó öt-hat esztendejében); Budapest (1874—1878 nyaráig); Szeged (1878—1880 végéig); ismét Budapest (1881től). Az !870-es évekből: Lassú víz partot mos. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. A kis kutya kisebbet harap. (Ezt Mikszáth egy palóc emberrel mondatja.) „Azt mondja a közmondás, hogy akármilyen rosszba is beltörődik az ember lassankint." (Majd pedig hozzáteszi:) „Bezzeg az a közmondás most sántít..." Elpusztul az a ház, amelynek pávája és jegenyefája van. (Mert mind53