Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

búcsúzó és sirató versekben. Ezeket kitűnően tudta utánozni, amint majd az alábbi példatárból láthatjuk. Midőn a kántor meghallja a gyászesetet — meséli Mikszáth —, egész éjjel faragja a versezeteket. Ki kell tennie magáért, mert a siratóvers a kántori tehetség egyik legfőbb próbája. Ha nem ért ehhez, kicsapják valami hitvány í'üiáléba. A Nemzetes uraimék prédikációs halottját özvegy Réky Istvánnénak , hívták; lányát pedig Birikének. A kántor tehát e szavakkal intonálja érzékenyen elremegtetett versezetet:

17 Búcsúzom, búcsúzom felső, alsó szomszédomtól, Az eklézsiától, Birike lányomtól... (És aztán sorra következtek — mint a gyászjelentésben — a rokonok, majd pedig az ismerősök; mindenki, aki csak számít valamit a faluban.) Ugyanezen halotti búcsúztatónak, szükség szerint módosított változata megismétlődik a Szent Péter esernyőjében is.

18 Itt egy gazdag parasztaszszony (,,a glogovai nábob neje") belefulladt a felhőszakadástól átkozottan megáradt folyóba- Nem lett öngyilkos, isten ments! „Nagy temetést" rendeztek neki. „A harangozó betért, egy kupica pálinkát remélve a hírért, a kántorhoz: — No, kántor uram — monda —, most szedje össze az eszét. Kövér halott van. Szép versek fognak kelleni. Harmadnap csakugyan megvolt a temetés. Régen volt már ilyen Glogován. Gongoly uram (a férj) a lehotai papot is elhozatta, hadd sirassa két pap, a koporsót Besztercéről hozták váltott lovakon; a keresztet elvitték Kopanyicára, hogy az asztalos befesse feketére, fehér betűkkel ráírván a megboldogult nevét és vízbefúlásának napját. Rengeteg nép volt..." (Hirtelen zápor kerekedett, a pap gyorsan elhozatta a húga fölé borított piros esernyőt — a gyászoló gyülekezet olyat még nem látott soha —, s ekkor kezdődik Szent Péter esernyőjének komikus „legendája". De ez már nem tartozik ide!) A tisztelendő úr szertartása után a kántorversekre került a sor. „A kántor a legérzékenyebb búcsúszavakkal szólaltatta meg a halottat: Búcsúzom, búcsúzom felső, alsó szomszédomtól, Lajkó Pál komámtól, Klincsok György sógortól... Lajkó Pál egész házanépe sírni kezdett, Klincsokné elragadtatva felkiáltott: — Istenem, hogy bírta ilyen szépre kigondolni?! Amely felkiáltás nagy animót öntött a kántorba, s följebb emelvén a hangját, még szebben, még érzékenyebben szólongatta a halott nevében a többi ismerősöket és rokonokat. Nem maradt itt talán egyetlen egy szem se szárazon. .." Aztán „elkaparták" a halottat. A fekete kakas c. elbeszélésben a koldusleányka hal meg, akit pedig Kupolyi uram önfeláldozóan gyógyíttatott, ő is temettette el „illő tisztességgel, gáncs nem férhet ahhoz". A búcsúztató versek itt sem maradtak el.

19 Kupolyi maga rendelte meg a verseket a kántornál. Előbb a saját nevét diktálta be, aztán feleségéét, végül Vincét, az öreg szolgát is oda50