Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

(Ezt a szót az író halála utáni rossz kiadásokban — nem értve a szó jelentését — következetesen szószék-пек szedték!) A paraszti temetések lefolyását a Mikszáth különböző elbeszéléseiben szétszórt jelenetekből kell mozaikszerűen összeállítanunk. Legegyszerűbb temetkezésük az öngyilkosoknak van. Azokat elnyelik a kenderáztatók vagy a közeli folyók. Az egykori gazdagságból koldussorsra jutott Madzag Máté előbb-utóbb vagy a temetőbe kerül ( harminc vasszög elég lesz ahhoz, hogy koporsófedelét rászögezzék), vagy pedig a kenderáztatókba. „Mert hát az ilyen közönséges faluban jó az öngyilkosoknak a kenderáztató mélységes feneke is; nem minden szegény embernek jut a Tisza vagy a Berettyó... messze van az innen!"

11 És vajon a szegény „megesett'

1

' lánynak, aki csecsemőjét Lapaj, a híres dudás gondjaira bízza, és a Garam hullámaiba veti magát: milyen temetési szertartásban van része? „A haragos folyó nagy loccsanást hallat utána .. . Velőt hasító sikoltására Lapaj lekapja a széles kalapot a fejéről, odahelyezi azt a lucskos földre s rátérdelvén, a folyó felé fordulva elmondja a miatyánkot csendesen, vigyázva, hogy meg ne akadjon benne. A szél is megfordul most s panaszos nyögéssel viszi az ima szavait a hullámkoporsó felé. Egyszerű halotti szertartás, de Lapajtói elég ennyi is. Legalább ne menjen pogány-módra a másvilágra a szegény leány.. ."

12 Több más öngyilkossági történet is akad Mikszáth népi tárgyú elbeszélései között. Szerelmi bánatában lesz öngyilkos Boriska, „a fekete major" juhászának leánya; ő meg az Ipolyba ölte magát: „A pajkos Ipoly vígan locsogott tovább ..." Nincs szükség temetésre.

13 Gélyi János, a délceg fiatal férj pompás lovait a hegyszakadékba hajtja, ezekbe az „öblös, nyitott koporsókba"; így lesz öngyilkos, hűtlen feleségét is magával ragadva.

14 Palyus, a kocsis, aki eladta lelkét az ördögnek, felakasztja magát. A boszorkányokról szóló fejezetben láthattuk, hogy a temető árkában hantolták el15 (Öngyilkosoknak nem dukált sem egyházi temetés, sem rendes sírhely!) A szabályszerű — tehát nem öngyilkos — halottak gyászszertartásáról a következőket tudhatjuk meg Mikszáth elbeszéléseiből. A halottat a falusi öregasszonyok megmossák, aztán a házban vagy az udvaron hosszú asztalon kiterítik. ,,A mi falunkban — írja Mikszáth — szokásban van sorba látogatni a halottakat. Még egyszer megnézik színről színre, megmérlegelik, sokat változtatott-e rajtuk a halál vagy nem; megnézik, hogy voltak öltözve utoljára, új csizma volt-e a lábukon vagy régi, volt-e szentelt barka a fejük fölött, hajlékony volt-e kezük vagy meredt s csak nagy üggyel-bajjal gyűrhető-e be a koporsóba? Megvizsgálnak szegről-szegre mindent, figyelemmel kísérik egész a temetésig és emlegetik hetekig, nehéz volt-e a halott vivőknek, nagyot szólt-e a göröngy, mikor a koporsójára hullott, nem-e megfordítva tették a fejfát a sírjához?"

16 A papi ceremónia után következtek a siratóversek, a kántor vagy rektor kádenciái. Mikszáth rendkívül kedvelte a hajdani lugubris-költészet népi emlékeit. Regényeinek, elbeszéléseinek halottait rendszerint megszólaltatja a 49