Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

éppen karácsony estéjére kell elkészülnie. Faragója az éjféli misén a Luca székén ülve (vagy állva vagy keresztútra kiállva) meglátja jövendőbelijét (más felfogás szerint: a helység összes boszorkányait). Mikszáth Prakovsv/q/-elbeszélésében és A vén gazember c. regényében is említi a Luca székét, illetőleg a Luca éjszakáján történő boszorkányságokat.

14 Ide, az egyházi kalendárium babonás napjaihoz sorolhatnók még a pénteki naphoz és a tizenhármas számhoz fűződő hiedelmeket is; de találóbb helyük van a következő fejezetben. Boszorkányok és mindenféle babonák A néprajzi gyűjtőmunkának a múltban alig volt gazdagabb s hálásabb területe, mint a százféle vonatkozásban burjánzó babona. A józan értelmet fejlesztő népnevelés helyett a „túlvilági üdvösség" és az ördög-pokol misztikuma töltötte be az írástudatlanságig műveletlen tömegek lelki világát — még a XIX- században is. A vallási dualizmus tana — a Jó és Rossz istenség szüntelen küzdelme — az örök boldogság ígéretében és az örök kárhozat ijesztgetésében találta meg terjeszkedésének leghatásosabb formáját. Ebből a primitív ,,világnézet"-ből sarjadt ki aztán a babonaság, boszorkányság, ördöngösség rengeteg ágazata. Az érzelmi és értelmi zavarokat kitenyésztő vallási misztika idővel kihatott a mindennapi élet legkülönbözőbb területére, s szívesen fogadta magába az antik pogány világ jövendölésekben, jóslásokban, kuruzslásokban stb. gyökerező babonás hagyományait is. Természetes tehát, hogy ha a babonák ágas-bogas tenyészetében valamelyes rendet, áttekintést akarunk: a vallási misztikából fakadt babonás hiedelmeket — boszorkányság, ördöngösség, csodák stb. — kell legelőször is sorra vennünk. Mikszáth hálás segítőtársunk. Művei tele vannak a sokféle babonaság legkülönbözőbb fajtáival. Regényei, elbeszélései és publicisztikai dolgozatai bőven szolgáltatják az adatokat. Éppen ezért a legjellegzetesebb példákkal is beérhetjük. Szubjektív megnyilatkozásaival kell kezdenünk. A jó palócok egyik remekbe formált novelláját (Galandáné asszonyom) ezekkel a szavakkal vezeti be: „A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátásokban. Egy sötét holló röpdös fölötte: a végzet. Szárnya suhogását találgatja. Titkos, homályos köd veszi körül, s hova el nem lát a szem, benépesíti a helyeket árnyakkal, borzalmas, csodálatos dolgokkal. Fantasztikus népmesék elhullatott morzsáit összegyúrja, s azok hitté keményednek lelkében. — Én magam is dajkamesékkel szíttam be a babonát s hiszek benne. A tapasztalatok világossága csak megszürkítette a fekete háttért, de nem oszlatta el.. ,"

L Ez a vallomása nem túloz- Jóval későbbi írásaiban is megismétli más-más fogalmazásban. Kétségtelen, hogy a babonák iránti fogékonyságát rendkívül finom idegrendszere segítette elő, s hogy ezt az érzékenységet szülőföldjének babonás népe, a környezet és a gyermekkori 32