Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Szabó Béla: Társadalmi, gazdasági viszonyok a Mikszáth-korabeli Nógrád megyében

ban két korszakot lehet meghatározni. Közvetlenül a kiegyezést követően a kiegyezés liberális nemzedékének kiegyensúlyozottabb, majd a hetvenes évek végétől a magyar uralkodó osztály értelmetlen és elítélendő erőszakos magyarosításra törekvő politikájának időszakát. A kiegyezést közvetlen követő időszak nemzetiségi politikáját az 1868-as nemzetiségi törvény határozta meg, mely biztosította az egyén közigazgatási, törvény előtti, egyházi, iskolai, egyesülési és általános kultúrpolitikai egyenjogúságát, és lehetővé tette, hogy a falvak már 20%-os kisebbség esetén is kétnyelvűek lehessenek. Ugyanakkor kimondja, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van: a magyar. Ez a viszonylag nyugodt légkör a megye szlovák lakosainak lehetővé tette, hogy az egyházak, illetve a községek határozzák meg az oktatási nyelvet. Így a megyében 91 szlovák, 36 magyar—szlovák és 3 sziovák—^magyar—német tanítású iskola működött. A törvénykezésben, a hivatalos életben használhatták nemzetiségi nyelvüket, sőt még a kiegyezési törvényt is kinyomatták szlovákul. 1872 után a megye már csendesen mellőzte a szlovák nyelvet, és az évtized végére a hivatalos ügyintézés az adófizetési felszólítások kivételével magyarrá vált. A hetvenes évek végén pedig kezdetét vette az erőszakos magyarosítani politika, melynek nyitányát a nemzetiségi törvény szellemével ellentétes új népiskolai törvény kiadása jelentette. Ennek értelmében hozták azokat az irreális rendelkezéseket, melyek teljesen megmérgezték a megye levegőjét. Minden tanítót pl. arra akartak kötelezni, hogy hat éven belül tanítási fokon ismerje meg a magyar nyelvet. A szlovák nyelvet fokozatosan és tantárgyanként kezdték kiszorítani az iskolából. A nógrádi evangélikus esperesség pl. 1883-ban olyan határozatot hozott, hogy „minden tót nyelvű evangélikus iskolában legkevesebb 4 tantárgyat kell magyar nyelven oktatni". 1884ben a 311 nógrádi iskolából már csak 80-ban tanítottak szlovák nyelven, a vegyes tanítási nyelvű iskolák száma 53-ra nőtt. A megye szlovák lakosságának idegenkedése, ellenállása ellenére fokozódott a szlovák iskolák felszámolására indított mozgalom, s a századfordulón már csak három szlovák nyelven tanító iskola maradt Nógrádban. A 86 magyar— szlovák nyelven tanító iskolában is egyre több tantárgyat tanítottak magyarul. Az erőszakos magyarosítás Nógrád megyében is élezte a magyar és szlovák viszonyt. A magyar uralkodó osztály nacionalizmusával szemben kialakult a szlovák kisebbségi nacionalizmus. A szlovák értelmiséget egyre gyakrabban érte a „pánszlávizmus" vádja. 1877-ben már a nógrádi szlovák értelmiség egy része hangosan tüntet a cári Oroszország mellett. A nyolcvanas évektől kezdve egyre gyakoribbá válnak az összeütközések az államhatalom és a szlovák lakosság között, mely elsősorban a tanító-, lelkészválasztásokon bontakozik ki. \ sajtót megtöltik ebben az időszakban a gyalázkodó cikkek, melyek nem egyszer eldurvult, elvadult szenvedélyességgel mérgezik, rontják a levegőt. Mikszáth békés „tót atyafiai" csendesek, türelmesek, mindennel meg vannak elégedve, a lázadást nem ismerik. A dualizmus kora sajtója mást mutat. Az ellentét a magyar uralkodó osztály és a nemzetiségek között egyre inkább elmélyült, és a nemzetiségi kérdés egyre központibb problémává vált. Azok a gyermekkori élmények, melyeket Mikszáth a nemzetiségi kérdésben szülőfalujában szerzett, idealizáltak és rövid negyven esztendő alatt a kiegyezéskori békésebb, kiegyensúlyozottabb viszonyokat a szembenállás, a mesterségesen is fűtött indulatok légköre váltotta fel. Mikszáth nemzetiségi szemléletére na95