Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Szabó Béla: Társadalmi, gazdasági viszonyok a Mikszáth-korabeli Nógrád megyében

A nógrádi paraszt helyzetét a dualizmus korában egy kissé elemzőbben vizsgálva nyilvánvalóvá válik az a tragikus helyzet, mely a nagybirtokos árnyékában a parasztságra várt. A nyomor,, a kultúrálatlanság, a kitaszítottság és az élet fenntartásáért vívott embertelen küzdelem élete jellemzője. Mikszáthnál mindebből kevés maradt. Alakjai élnek, összhangban vannak a tájjal, valósnak hatnak, hiedelmeikkel, babonáikkal, sejtelmeikkel együtt, ugyanakkor azonban népmesei alakká szelídülnek, mert hiányzik a társadalmi háttér kritikus bemutatása. A paraszti életet úgy ábrázolni, hogy a paraszti társadalom problémáit nem érintjük, nem lehet. Az ember nemcsak a természettel vívta meg nap mint nap a harcát, hanem azzal az államhatalommal, azzal a társadalmi berendezkedéssel, mely körülvette, mely meghatározta élete rögös útját. Mikszáth alakjai kiszakítottak, és éppen ezért nem tipikusak. A kiváló emberábrázolás, az életszerűség ellenére torzít ez a kép, melyet a palócok hétköznapjairól festett. Mikszáth Kálmán élete, írói tevékenysége arra az időszakra esett, midőn a magyar ipari kapitalizmus kibontakozásával egy új osztály, a munkásosztály született Magyarországon. A kapitalista ipari fejlődés Nógrád megyében jól nyomon követhető. Már a kiegyezés előtt megnyílnak az első bányák a salgótarjáni iparvidéken, sőt 1861-ben megalakult a Salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Társaság is, és ezzel megindult a nagyüzemi széntermelés a megyében. A kőszénbányászat mellett a megye északi területén az ottani nyersanyagot és vízi energiát felhasználva lassan fejlődött az üvegipar. Mlágyón, Málnapatokn, Zlainón, Szinóbányán, Divényorosziban a hegyipatakok vízikerekei kisebb üveggyárak számára biztosították a vízi energiát. Losoncon 1862-ben szeszgyárat, 1864-ben kobald-nikkelfelolvasztót létesítettek. A kiegyezés után, a külföldi tőkebeáramlás, az általános iparfejlődés hatására rendkívül gyors fejlődésnek indult a megye ipara is. 1867-ben vasúti összeköttetést kapott Salgótarján Budapesttel. Az újjáalakuló Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1867-ben 217, 1872-ben már 2224 bányamunkást alkalmazott. Salgótarján környékén a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején újabb és újabb kőszénbánya-társaságok születtek, mint pl. a Magyar Általános Kőszénbánya Rt., mely később а Nemti Kőszénbánya Társulat néven üzemelt, з Kisterenyei Kőszénbánya Társaság, a Cloelló Schwartz triesti cég vecsekloi bányái, a Minnich-Jaulus-Hoffman név alatt alakult bányatársaság, hogy csak a nagyobbakat említsem. 1881-ben az Észak-magyarországi Egyesített Kőszénbánya Rt. nemcsak megyei, hanem országos viszonylatban is előkelő helyet foglalt el, hiszen Magyarország legnagyobb kőszénbánya társaságának centrumává vált Nógrád. A szénbányászat mellett nagyon jelentős volt a megye ipari fejlődésében a vaskohászat. 1867-ben alapították a Salgótarjáni Vasfinomító Rt-t, mely rövidesen jelentős ipari létesítménnyé vált. 1881-ben fuzionált a Vasfinomító a Rimamurányi Vasmű Rt-vei, és létrehozták a Rimamurányi Salgótarjáni Vasmű Rt-t. A magyar vasipar, a jelentős finánctőkés vállalkozások központja is Salgótarjánba került, és innen irányították a részvénytársasághoz tartozó gömöri, borsodi üzemeket is. A két kiemelt iparág, a bányászat és a vasgyártás mellett az országoshoz hasonlóan nagyarányú iparfejlődés következett be más területeken is. 1873-ban a kőszénbánya és a vasgyár mellett még csak három komolyabb üzemet tartottak nyilván Nógrád megyében, 1896-ban pedig már 65 gyárat és hasonnemű vállalatot mutat ki az iparkamarai jelentés. 1910-re a húsz munkásnál többet foglalkoztató üzemek száШ