Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Erdős István: Mikszáth Mohorán

EBDÖS ISTVÁN MIKSZÁTH MOHORÁN 1. Egy éviordúló A tizenkilencedik század nyolcvanas évei táján a magyar irodalom közönségének Jókai már felébresztette az érdeklődését, óriási a várakozás, „a közönség egy früstökre minden nap megette a magyar irodalmat", de valahogy Mikszáth sikerei teljében is elsősorban az értők dicséretére számíthatott, nem volt a Jókaiéhoz fogható kápráztató közönséghatása. Napjainkban meg az irodalom-szociográfiai vizsgálatok tanúsága szerint a legnépszerűbbek egyike. Hányszor, de hányszor hallani a már-már pejoratív minősítést: közönségünk ízlése megakadt Mikszáthnál, az ami Munkácsy a festészetben, azzá lett a Mikszáth-életmű az irodalomban. Olvasó nép vagyunk — mondjuk — az írástudó lakosság ennyi és ennyi százaléka rendszeresen olvas, könyvforgató. Vizsgáljuk meg hát: egy társadalmi-gazdasági szempontból átlagos — tipikus nógrádi falu viszonyai között hogyan él, hat a Mikszáth-örökség! Az, hogy gazdasági-társadalmi szempontból tipikus a falu, hangsúlyoznom kell, hiszen egyéb szempontból nagyon is különös, egyedi. Olyan községet választottam a vizsgálódás alapjául, amely egyike azon kevés helységeknek, ahol Mikszáth hosszabb-rövidebb ideig élt, alkotott: Mohóra. A mohorai földbirtokos Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilonát vette feleségül az író, házasságuk előtt is sűrűn megfordult a nevezetes kúrián, másodszori házasságkötésük pedig a falu evangélikus templomában történt. 1972-ben ünnepeljük Mikszáth születésének 125. évfordulóját, az egész megyében fél éve készülődés folyik az évforduló megünneplésére, országos Mikszáth prózamondó versenyt hirdetnek, szobrokat avatnak, irodalomtörténeti vándorgyűlést szerveznek, megrendezik a Mikszáth-művekből készült filmek fesztiválját, hogy csak a legfontosabb programokat említsem; kínálkozik hát a kérdéssor: egy Mikszáth-hagyományoktól megérintett (átitatott?) kisközségben hogyan él Mikszáth emléke, olvassák-e, kik olvassák alkotásait, milyen a művei hatása, regény-, novellahőseinek erkölcsét, akaratát, tetteit hogyan ítélik meg. Mert mondják, Mikszáth a századvég szürke mindennapjaiból a jövőnek szóló, „örökös típust" írta meg, vagyis az akkori életet az örökkévalóságnak tartja meg, tanulságul, okulásul. 59