Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

Falucsúf cri ások Л népi humor legismertebb termékei közé tartoznak a falucsúfoió mondások. A folklórnak ezzel az ágával a szakemberek közül főleg Szendrey Zsigmond foglalkozott részint „A rátótiádákról" című gyűjtésében, részint pedig „Falucsúfolóink" с dolgozatában.

1 Hivatkozik Mikszáthra és Jókaira, illetőleg Jókainak Mikszáth mintájául szolgáló ,,adomái"-ra, minthogy az ő gyűjtéseik valóban fontos forrásokFigyelemre méltó megállapítása Szendreynek, hogy a falucsúfoló mondásokat nemcsak tartalmuk s a bennük megnyilatkozó néphumor miatt kell értékelnünk, hanem néplélektani szempontból is; „mert megláthatjuk belőlük, hogy mit tart a magyar nép magához valónak, magához méltónak, s mit ró meg erkölcsileg." Etnográfusaink szakszerű gyűjtőmunkája előtt Mikszáthnak Az igazi humoristáit c. kis kötete, pontosabban: e kötetnek A megcsúfolt falvak cfejezete volt az efféle mondások leggazdagabb hazai példatára.

2 Jókai említett írása — amelynek enne: „Furcsa falvak"

3 — jóval kevesebb falucsúfolásróí számol be. Többnyire közismert „rátótiádák"-at sorol fel egy általa régebben hallott verses ,,litániá"-ban. Minthogy ezeknek egy részét Mikszáth is átvette és tovább terjesztette, ideiktatjuk teljes egészében: Kecskeméten az ürgét röptiben meglőtték, Kákán pedig a lencsét kétszer is megették. Nagy-Lédecen a létrát keresztbe cepelték. Ö-Kikindán szúnyog elől harangot félreverték. Hetényen meg a rókát farkasnak nevelték. Szentgáliak a hajőAnát megúszni kezdették. Rátóüak a rákot szabónak megtették. Mikszáth A megcsúfolt falvakban a Kókát és Rátótot gúnyoló mondásokat ismétli meg. Itt és egyéb írásaiban hozzájuk sorolja Göcsejt is. (Göcsej : Zala megye déli része, amelybe Zalaegerszeg is beleesik.) Másutt pedig a Jókai-féle vers többi szakaszát (pl. a hajdina megúszását) variálja. Vessünk egy tekintetet Az igazi humoristáknak és Mikszáth többi munkáinak falucsúfoló fejezeteire. írónk előrebocsátja, hogy „ami együgyűséget magyar ember tesz, mond vagy éppen kigondol, azt rendesen rátóti, göcseji vagy kókai ember cselekedte". Enyhítő flastromként azonban megjegyzi: „Ha van valami vigasztaló e rendszeres üldözés mellett, az semmi sem inkább, mint azon tudat, hogy másutt sem ették ám kanállal a bölcsességet." Bogdásán például furulyának nézték a puskát. Az egyik atyafi fújta, a másik billegtette. Meg is szólalt az aztán, de csak egyikük tehetett tanúságot a hangjáról. Az iványiákkal meg az történt, hogy egy jókora szél kerekedtével a búza vetésük szaladni kezdett. Csákánnyal, fejszével utána iramodva valahogy szerencsésen mégis csak megállították. Még rútabbul jártak a toponáriak. Szórakozottságból úgy építették meg a templomot, hogy elfeledtek rajta ablakot hagyni. Hát biz ezen most már nem lehetett segíteni másként, mint úgy, hogy a bíró vasárnap ki43