Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Bisztray Gyula: Mikszáth néprajza

A fecske ,,Szúz Mária madara", az ő védelme alatt áll- Bántani nem szabad, az bajt hozna! 21 A szarka szívesen látott madár a falusi házaknál. Ha kerítésünkre száll: kedves vendég érkezését jelzi. Ezt a szerencsés híradást — hogy hűtlen férje visszatérjen — lesi-várja a szelíd lelkű Tímár Zsófi (A jo palócokban): „mikor repülő szarkát látott az ablakból, mindig felsóhaj­tott: oh, bárcsak az ő kerítésükre ülne rá!" 22 A szarka szerepéhez hasonlóan: kedves vendég érkezését jelzi a leej­tett olló is, ha hegyével a padlóba szűrődik. Ezt a babonás jelt várja, eb­ben bizakodik Krisztina (Az aranykisasszony) és az imént említett Tímár Zsófi is .. P A növényvilágnak is nem egy palántája játszik szerepet népünk ba­bonás hiedelmében. Legáltalánosabban ismeretes a négylevelű lóhere, amely Mikszáth el­beszéléseiben is többször előfordul. így valósággal meseformáló szerepe van a Szűcs Páli szerencséje c. elbeszélésben. 24 Amikor a novella hőse le­ánykérőbe indul: a „haragos-zöld füvek" és a „zúgó nádas" „rossz taná­csával" szemben a picike lóhere-bokrocska biztatta, s köztük egy négyle­velű szál: „szerencse az! ..." S a legény valóban szerencsével jár a jómó­dú Bedé Erzsénél. De hazatérő útjában ismét elveszti a jobbik eszét: iszik, mulat, szeretkezik az útszéii csárdában, földre ejti az erszényébe rejtett lóherét, szeretője összetapossa. .., s Bede Erzsi visszaküldi a jegykendőt. Bajt, balszerencséi jelző babonák Bibliai történetekkel — Mikszáth kifejezését használva: „a keresz­ténység regéi'-vel — függ össze számos általánossá vált babona. Ilyen a szerencsétlenséget hozó 13-as szám (mert Jézus és igehirdető társai együt­tesen 13-an voltak, és abból az egyik, Júdás, a kitűzött vérdíjért, a har­minc ezüst pénzért áruló lett s utóbb felakasztotta magát.); hasonlókép­pen baljóslatú a pénteki nap is (mert Jézust nagypénteken feszítették ke­resztre). Ez a két babonás intőjel két évezreden át teljesen beieitatódott a köztudatba, s Mikszáth — a babonás Mikszáth — sem vonhatta ki magát alóluk. Igen érdekes például, hogy amikor hét évi különélés után, 1882 nyarán újból meglátogatja volt feleségét (hogy aztán az év utolsó napján másodszor is megesküdjék vele), ezen ünnepélyes látogatásának időpontját következőképpen tűzi ki: „Csütörtökön este féltízkor hagyom el Pestet; azért csütörtökön, mert nem akarok pénteken indulni ebben az ügy­ben . . ."25 Hasonló óvatossággal él az unokaöccsét háztűznézőbe kísérő nagybá­csi Az eladó birtokban: „Csak reggel mehetünk Borcsányiékhoz (a szép Erzsikéhez)" — mondja a késő esti órákban. „De jobb is, öcsém, mert ma péntek volt. . .''-­6 Vallásos (bibliai) eredetű az átok és áldás használata, illetőleg babo­nás hite is. Mindkettőt egyszerre alkalmazza Mikszáth Lapaj történetében. Az öngyilkosságba menekülő leányanya megátkozza csábítóját: „Verje meg az Isten, amikor ébren van és amikor alszik!" Majd pedig áldást ké­rő köszöntéssel búcsúzik az öreg csősztől: ,,A jó Isten áldja!" — Gonosz­sága, fösvénysége, uzsorái miatt Isten haragja veri Bizi apót A kis csiz­mák c. elbeszélésében. Hiába próbálja kiengesztelni az égi hatalmakat: 36

Next

/
Thumbnails
Contents