Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Kiss Aurél: A dzsentriábrázolás stílusproblémája Mikszáth műveiben

lan az írói szemlélet alakulására Tolnai, Iványi, Csiky munkássága sem. Az átmenetiség jellegzetes példája A pénzügyminiszter reggelije (1883) című karcolat, Mikszáth közismerten egyik legkeményebb írása a nyolcvanas évek terméseiből. A kisebb írások — karcolatok, portrék — elsősorban a helyzetadta tömörítéssel, a stiluseszközök koncentrálásával, alkalmazásával, a részletek finom meglelkesí Lésével fejezik ki viszonyát az ábrázolt valóságszelethez. E karcolatában éppen a polarizáló-tömörítő technikával éri el a szatirikus hatást. „A büfében csak két asztal van megterítve fehér abrosszal. A többi terítetlen. Az a demokratáknak való. E célra paprikásszalonna is van az üvegedényben."

12 A finom irónia már a vázlat első mondataiban megteremti az írás egész alaphangulatát, a tárgyak jelképpé, fontos motívummá válnak. A tömör, mégis részletező — megelevenítő leírás ott válik igazán az írói hangulat, a mondanivaló maradéktalan hordozójává, amikor a pólusok összefogására, szembeállítására leginkább adódik lehetőség. „A mamelukok ajkán megjelenik a nyájas, hódoló mosoly, a szélsők arcáról elfut az elégedetlenség, minden derült, a napsugár besüt az ablakon, a büfébeli Hébe kék szemei igéző fényben tündökölnek, a vajak olvadoznak, s heringek, sajtok pikáns illatot terjesztenek, minden, de minden olyan ünnepélyes — mert a pénzügyminiszter reggelizik."i3 A helyzet groteszkségét Mikszáth teljesen kiaknázza. A parlamenti élet, a kormánypárti és ellenzéki képviselők egységes egésszé állnak össze e szatíra szorításában; a teljes kiábrándultság, illúziótlanság csap ki a vázlat befejező mondataiból. Ugyancsak 1883-ból való A nagy Regdon Mihály с portréja, még a kiegyezés előtti évekre utaló, de mélységesen korszerű tartalmat kifejező írása. A „megpróbáltatásokat", „szenvedést" kamatoztató Regdon Mihály tipikus, jellegzetes alakja a XIX. sz. végi magyar közéletnek. Mikszáth ítélete súlyos: a furfangos Regdon manőverein még csak mosolyog, de jellemtelenségét lenézi, törpének látja emberként és politikusként egyaránt. A rövid mondatos szatírák (Mikszáth kimondottan szatirikus írásaiban a poén kedvéért előszeretettel használja a rövid mondatokat, látszólagos szenvtelenséggel robbantva ötlet-petárdáit) fokozatosan válnak kesernyés hangulatukban a kiábrándult író lelkiállapotának, társadalmi ítéletének adekvát kifejezőjévé. Ezért jellemzi kesernyés humor a Tisztelt ház nem egy portréját a finom csipkelődés helyett, ezért tör fel minduntalan az elégedetlenség panaszos, keserű hangja. De Mikszáth elutasítása — stílusában is kimutatható módon — még csak a politikai svihákság, a közéleti jellemtelenség, cinizmus irányába kemény és határozott. A magánéletben még csak mulat a kisebb-nagyobb csalásokon, a „szellemes" svihákságon. A dzsentri-fészek (1885) с humoros novellája az „életrevaló" szélhámost mosolyogva idéző Mikszáthot mutatja. A Boroth-família házasulandó, jó partit kereső fiatalemberei az író ítélete szerint nem veszedelmes csalók, hanem a „kényszer szülte", ötletes bűvészek, akik fényt és csillogást teremtenek a jó hozomány megszerzése érdekében. 13