Nógrád Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1972)

Kozocsa Sándor: Mikszáthra emlékezve

s milyen nexusban voltak egymással vagy a történet egyéb személyeivel, — egy azonban előttem lebegett mindenkor s vitte a tollamat az a bámulat és szeretet, mely Görgey Artúr fenséges alakja révén úgyszólván az egész családhoz tanad. Mély tisztelettel maradtam igaz híve Mikszáth Kálmán" Horpács szept. 12. 1909. Ezzel a közlésemmel kapcsolatos irodalomtörténeti jelentőségű ismeretlen és kiadatlan dokumentumot is őrzök könyvtáramban, mégpedig a következőt: Mikszáth könyvtárából származó, neki dedikált könyvecskét. Id. Görgey István művét, A Görgey nemzetség történetét Л A cím utáni nyomtatott ajánlás (Görgey Jordánnak.) Ki volt ez a furcsa nevű Görgey? Talán éppen Mikszáth szolgál felvilágosítással ebben a dologban: T. i. a címlap felső részén a következő kézírásos dedikáció található: Az öreg diktátor czímű közlemény írójának mély tiszteletem jeléül Lőcse 1908. évi febr. 20-án Görgey Jordán'" A Görgey Artúrról írt Az öreg diktátor Mikszáth egyik legragyogóbb tárcája, melyben arra céloz, hogy „ugyan mit adott volna el? — mármint Görgey. — Mire a diktátorság az ő kezébe esett, a szabadságharc ügye már eldőlt, minden remény veszőben, minden erő fogyóban volt, — hiszen a szent koronát magát is aznap temették a föld alá. Es mégis úgy szép az, hogy a nemzetek ereje- maradjon végtelennek látszó, kimeríthetetlen idők végéig. Ez az erő sohase lássék kevésnek. Mert a bennevaló hit a nemzetek erkölcsi tőkéje.. ."6 A Görgeytanulmány címlapjának még egy másik érdekessége: Mikszáth Kálmán ex librise. Ez sem a szokványos „tulajdonost jelző lapocska", hanem a könyvbe préselt körbélyegző Mikszáth Kálmán felírással és a középen ötágú koronával. Ez is egy adalék, hogy Mikszathnak szép számú „könyvtára" lehetett. Több mint valószínű, hogy az író özvegye — amint a későbbiekből kiderül — rossz anyagi helyzetében jelentős értéket képviselő festményeket és — mielőtt a Magyar Tudományos Akadémiába került — a könyvekből is valamit eladhatott, így kerülhetett az antikváriumi forgalomba. 1937-ben ugyancsak az Irodalomtörténeti Közleményekben Mikszáth jegyzetei Gyulai költeményeihez cím alatt közöltem a kritikus Mikszathnak a költő Gyulai Pál Költeményei 1893-as kiadásában található versek egyes darabjahoz fűzött, rendkívül érdekes és jellemző széljegyzeteit: Amikor 1893-ban Gyulai Pál költeményeinek 3., bővített kiadása megjelent — címlapon 1894 szerepel —, a Pesti Hírlapban egy tárca jelent meg névtelenül Mikor a hóhért akasztjuk címmel. (1893. 345. sz.) A tárcaíró — mar akkor mindenki tudta, hogy Mikszáth — cikkének végén azt írta: „de minthogy már egy kicsit hosszúra nyúltam az általánosságokban, engedje meg a szíves olvasó, hogy az akasztást a mai napra felfüggesszem (mert a hóhért apródonként kell akasztani), egy másik tárcacikkre halasztván, amit még el akarok Gyulairól, mint költőről mondani"7 Azt, hogy ez a folytatás miért nem jelent meg, senki sem tudta — a Mikszáth tulajdonában levő, általa használt s azóta a Nemzeti Múzeumba került Gyulai-kötet példányának oldallapjára je104