Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

szintén megjelent a Korunk Szavában. Nyilvánosságot kapó fejezet szellemi vihart váltott ki, a vármegye székvárosában, és ez lecsapódott a megyei sajtóban. A szerkesztőségi cikk vak dühvel támadta a szerzőt, Szabó Zoltánt. Azzal vádolta, hogy "célzatos, torz képet festett az itteni állapotokról." Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy az író "giccsekben éli ki magát". Nem lehetett más célja, minthogy "egymás ellen uszítani a várost és a vármegyét". Szabó Zoltán elhallgatta "az anyagi kultúra" fejlődését, és nincs egy jó szava: a tiszta kövezetről, az "asphaltról", a villanyról, a gőzmalomról, a vasútról, ahonnan "három irányban mennek a vonatok". Az újságíró-szerkesztő felrója, hogy a szociológusszerző szerint "a város gondozatlan". írásában nem szólt a Jeszenszky könyvtárról, a gimnáziumról, a dalegyletről, a Madách társaságról, a cseh kiverésről. Sértően ferde szeműnek minősítette az írót azért, hogy ilyeneket írt: "Gyarmat nem nevezetes hősi eseményekről". Közölni merészelte azt is, hogy "a kultúra itt erősen mellékkes ügy manapság, és ami kevés van belőle, az ötven évvel jár a kor mögött". A hírlapíró leszögezte: lehet, hogy nem is járt itt az író, olyan valótlanságokat írt. A cikk zárásaként az írásmű ellen tiltakozó újságíró úgy vélekedett: "Itt a trianoni határ mentén biztatni és nem fölényesen lehűteni kell az embereket". /Nógrádi Hírlap, 1938. január 16./ Az idézetek sora felvillantotta a kor városi - megyei hangulatát, és azt a bizonytalanságot amelyben a határszélre sodródott város értelmisége élt. Jóval később jelent meg a köztiszteletben álló Antal Zoltán cikke a város kulturális viszonyairól, amelyben visszautalt Szabó Zoltán tanulmányára, és szelíden leszögezte "a város könyvtárai körül hibák vannak." Sok a könyvtár, de mind holt könyvtár - olvashattuk itt. /Nógrádi Hirlap 1942. november 12./ Szabó Zoltán könyvfejezetében leírtaknak meg volt az előzménye a város értelmisége között, és ennek a hangulatnak jó tíz évvel ezelőtt nyilvánosságot is adtak: "itt a nagyzás teljesen határos a nyárspolgári szűklátókörűséggel. Az a kapkodás, amely hol nagyvárosi allűröket árul el, hol meg alföldi civis gondokodást." Ekkor az írták: "senki sem tudja mihez van joga és mi a kötelessége". /Nógrádi Hírlap, 1927. jún. 26. Mit kérjen Balassagyarmat с cikk/ A Cifra nyomorúság a megye másik városában, a liberálisabb Salgótarjánban nem keltett szellemi hullámokat. A harmincas évek közepére a várossá válás első, nehéz időszakán túljutott település csendben, vita nélkül fogadta el a Szabó Zoltáni minősítéseket. Pedig lett volna min vitatkoznia. Nem szólt a nagy iparvállalatok, a bánya értelmisége sem. Ez a hallgatás is árulkodó volt: a magatartást a jó szelet kenyér megléte szabályozta. Nem 8