Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

A jelen A felelősség szükségessége Minden elkezdett munka, minden megoldásra felvállalt feladat nemcsak szakmai, hanem egyben etikai vonzatú is. Igaznak tartom a megállapítást legyen szó akár fizikai erőfeszítésről, akár szellemi próbatételről. A történetkutató és történetíró korlátainak eme kettőssége feloldható, mégpedig a szakmaiság és az etikusság együttes jelenlétével. A céhbeliség követelménye szerint egyrészt a ma élő történész feladata, hogy pontos ismeret birtokában rögzítse a korszak valós eseményeit. Nem könnyű feladat, hiszen korszakunk sok ismeretlenes, olykor megoldhatatlannak tűnő egyenlet sokunk számára. Másrészt az a feladat sem könnyebb, amikor a történeti források adatai, és meghatározó személyiségek cselekedetei alapján kell rekonstruálni a múltat. Hiszen tudjuk: minden rekonstrukció csak közelíti az eredetit, az igazat, és minden történetíró és kutató személyisége - tehetsége - bonyolult rendszerével, eszköztárával kísérli meg a lehető legjobban, hogy eleget tegyen a szakmai kihívásoknak. A helyzet-értékelés pontossága Az ország a tőke eredete és nagyságrendje, a munkabér jelenléte és hiánya, a szociális körülmények által meghatározottan 1993-ra három részre szakadt. Élesen elváltak a Dunától nyugatra eső területek az ország többi részétől, aholis a hazánkba érkező külföldi tőke kezdetben /1989-től/ tartózkodva érkezett, és így is viselkedett, mára már egyre bátrabb és megvetette a lábát, magyar vállalkozó társai is gyarapodnak, erősödnek, gyakran átveszik a külföldi hitbizományokat. Az ország fővárosa Budapest egyre kevésbé az ország központja. A feladat ellátása helyett tanúi lehetünk egy vékony, de annál intenzívebben gazdagodó, nemzetiségre nézve tarka csoport birodalmi építkezésének, akik önmaguk, jövőbeni /jó/ létével foglalkoznak elsősorban, önös érdekeiket gyakran "országos" díszbe öltöztetik, hangoskodó udvartartásukban jól megfér, sőt erősödik a maffiózó-tipusú mentalitás. E táborban egyre gyakrabban tűnnek fel az új rendszer új politikusai. A kormányzati-központi erőcsoportok tagjainak a politika lényegétől való távolodásával egyenesarányban növekszik: gazdasági súlya, önzése, 112