Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Általában ugyanakkor elmondható, hogy az építészek többsége pozitív minősítést adott a városnak. A "szép magyar város", a "modern város", az "újabb építészetünk kiemelkedő alkotása", a "korszak műemléke", elragadtatott szerkezetek az élmények, a látvány hatására születtek meg a tudós írók tollából. A már említett ideologikus megítélések között olvasható "a hamis mítoszok városa", "a vörös város" "nyilván a baloldali mozgalmak tenyéré utalt. Az első túlzónak tartotta az e tájon fellelhető baloldali mozgalmak súlyát, míg az utóbbiból az olvasható ki, ezek a mozgalmak ténylegesen is jelentősek voltak. Az egymással vitázó felfogások már napjaink jellemzői, korunk emberének bizonytalanságát megjelenítő kifejezések. A társadalomtudományok művelői alig vettek részt a széles spektrumú névadásban. A két kivétel viszont annál inkább fajsúlyos, jeles személyiség. Szabó Zoltán a két világháború közötti szociológiai irodalom kiemelkedő alakja, úgy vélte: a település nem szerves fejlődés eredményeként jött létre, ahogy ő fogalmazott "nem született, hanem készült". /Cifra nyomorúság. 1938/ E megfogalmazása ideológiát jelentett sokak számára, akik a gyökértelenség, az egyszer ez is befejeződik, véget ér, fordulatát sziVesen támogatták. Salgótarján az "idegen test", nem magyar város nézetét vallók találtak nála forrást. Szabó Zoltánnal a kortárs tudós Mendöl Tibor szállt vitába, amikor a néhány évvel a korábban megjelent mű után így írt: "Várost ez a fejlődés [ti. a XIX. században kibontakozó ipari fejlődés] csak egy helyen teremtett, Salgótarjánban a nagyobb szénbányavidék központján". /A Felvidék 1940/ A teremtett és a készült szó közötti hangulati és tartalmi különbség számomra lényeges. Mindezek mellett a felvidéki magyar városok fejlődési folyamatába beillesztett Mendöl gondolatsor a megértés új irányát fogalmazta meg, és Salgótarján kutatásának reális lehetőségeire, motívumvizsgálatára hívta fel a figyelmet. Salgótarján újkori történetébe a politika két jelzőt emelt be, és nyomatékosított. A jól ismert kenyeretlen Tarjánról, valamint Tarján kis Moszkva szószerkezetről van szó. A "kenyeretlen Tarján" fogalompár Radványi Ferenc 1726-1729 között ír, kéziratos könyvéből származik. Tehát elég régi, és semmiképp nem alkalmazható a későbbi korokra, kiváltképp nem a XIX-XX. századi salgótarjáni fejlődésre. 100