Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

véletlen, hogy a helyi lap hasábjain a nem törődömséget, a tudományos és szakmai vita hiányát rótta fel a cikk írója, a helyi értelmiségnek. A helyzet képtelenségét Losonczy István Hármas kis tüköréből vett gondolattal illusztrálta a szerző. "Nógrádban almát, körtvélyt ott eleget ehetsz, De a tudományban Részt keveset vehetsz!" /A Munka, 1938. febr.5./ Irodalmi utóélet Gombár Csaba a Forrás 1982-i évfolyamában cikket írt, amelyben a Cifra nyomorúság utóéletét, vagy még inkább máig ható elvrendszerét vizsgálta gondolatgazdagon. Szabó Zoltán vállalkozásának nagyságát abban látta, hogy "a korábbi népi tévedések elhárításán" fáradozott, ami önmagában is heroikussá tette azt. Hiszen "valljuk meg, még ma is, ha a palóc szót halljuk, az a derű rebben meg a szó nyomán, mely Mikszáth Kálmán tollából áradt szét közgondolkodásunkban. Nem kis vállalkozás egy ilyen beidegzödöttség fölé kerekedni, és rámutatni a palócföld kedélytelen nyomorára, a trianoni országhatár és a földbirtok szorításában élők teljes derűtlenségére." /70.p./ Természetesnek tűnőén tette fel a kérdést: mi az oka, hogy a parasztok mégis békésen viselték nehéz helyzetüket? A válasza lesújtó volt: "lázadni többnyire azok szoktak, akik egy előzőhöz képest rosszabb helyzetbe zuhantak, és el tudnak képzelni még egy jobbat is." /72.p./ Gombár számára a parasztság, a munkások, a summások életéről szóló fejezetek történelmi érvanyagot is hordoztak. Bemutatta egy új társadalmi formációban, a kettős struktúrában élők világát. Gombár észrevétele a summások létéről, helyzetéről szólva is találó: "Nógrádból és Borsodból nyaranta még ma is útra kelnek idősek és fiatalok, nyári szabadságuk idején, a bányászok és kohászok is, hogy munkát vállaljanak az Alföld és a Dunántúl mezőgazdasági területén." /72.p./ A munkásokat megosztó szegregáció "áthághatatlanná" tette a kialakult, termelésből következő viszonyokat, de ugyanez az erős elkülönülést érzékelte a valóságos munkások, 9