Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

összekapcsoló kulturális magatartás

. Az iskolák létesítése, gazdagítása állt e tevékenység egyik pólusán, a másikon a szabadidőben végzett munka. A település történetének korai szakaszától fogva természetesen ható építőelemeivé váltak az önképző körökben, dalárdákban megszerzett szellemi javak. Jó részt ezekből merített, noha természetesen önálló utat járt be a művészeti tevékenység sokszínű, fejlődő világa is. A bennünket körülvevő azonos fajtájú tárgyak, esetek, emberek sokaságátjelzőkkel különböztetjük meg, amellyel azoknak minőségére, egyediségükre vagy éppen küllemükre utalunk. Mindennapjaink kísérő jelenségeivel alakult ki ilyenféle "jelzős" kapcsolatunk. Hasonlóképpen viszonyulunk a tágabb világunkhoz is. így például a számunkra kedves, vagy kevésbé szimpatikus jó, vagy kevésbé jó élményeket nyújtó településekről is megfogalmazzuk véleményünket. Legyenek azok falvak vagy városok, minősítésünket könnyen kiérdemlik. Egy-egy település - jelesül éppen Salgótarján - történetében, kiváltképp az utóbbi 150 év mozgalmas korszakára nézve, a szaporodó, és különféleképpen osztályozható jelzők száma feltűnően magas. Jelenlegi ismeretünk szerint 27 jelzővel ruházták fel a várost. A jelzőknek koruk, történetük van, amelyek így vagy úgy igazság tartalmukkal, vagy hamisságukkal viszonyulnak a valóságos történeti eseményekhez. Megismerésük nemcsak izgalmas szellemi kalandot jelent, hanem a vizsgálat mélységétől függően a történeti tudásba is beépülhet a feltárt ismeret, a levont következtetés. Salgótarján történetének áttekintése, végiggondolása, a források vizsgálata azt mutatta, hogy ezen a tájon a kedvező, és az örömöt nem okozó minősítések szoros kapcsolatban voltak a település fejlődésével. A prosperitás időszakában a jelzők száma is megnőtt. A nehéz, feszült időszakban elnémultak a jelzőket adó múzsák. Elmondható, hogy három figyelemre méltó és megkülönböztethető korszakot regisztrálhatunk. A XIX. századi ipari fejlődésben Salgótarján nemcsak a munkáskezeket vonzotta, de csudájára járt a magyar sajtó is, így az elragadtatásra utaló jelzők születésének első időszaka ekkorra esik /18801910 közötti évek/. A méltatás folytatódott a város fejlődés első húsz évében, az 1920 és 1940 közötti években. Néhány év szünet után 1945-1947 között megszülettek az újabb minősítések. Az ezt követő évek "csend évei" voltak, és csak a város rekonstrukció megindulását követően a 60-as évek közepétől teljesedett ki az a folyamat, amely ha csökkenő intenzitással is, de napjainkig folytatódott. 98