Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

hangsúlyaiban hozott változást a korábbiakhoz képest. A megye vezetésében a szociáldemokrata Murár Lajos, Révész Gábor mellett dr.Somló József volt a meghatározó személyiség. Lényegében ez a vonulat jellemezte a Salgótarjánban történteket is, ahol a tradicionális szakszervezeti szándék kiegészült a fiatalabb, ösztönösen radikálisabb magatartást követőkkel, akik a KMP helyi szervezetének létrejöttében hangadók voltak. A tavaszi forradalmi gondolatot képviselő új politikai elit továbbrétegződött. A rendszer meghatározó ereje a képzett-nagyiparban vagy magánszférában dolgozó munkás volt. E körhöz jelentős számú értelmiségi (pedagógus, ügyvéd, orvos) csatlakozott. A zsidóság számbeli jelenléte a politikában nem kiugróan magas Nógrádban. Figyelemre méltó - és megőrzendő tapasztalat - hogy a közigazgatási, gazdasági elit legjava képes volt az új hatalmi tényezőkkel együttműködni. A kompromisszumos, együttcselekvő magatartás eredménye, hogy Nógrád megyében szélsőséges esetek, üldözés, terror nem vált a korszak jellemzőjévé. A megállapítás nemcsak gazdasági, de katonai viszonylatban is érvényes. Ugyan e tájon is előfordult a hadi eseményeket követően Szamuely Tibor és csapata, de innen "dolgavégezetlenül" távoztak el. A kor ideológiai tartalma természetesen Nógrádban is sokszínű volt. Az igazságosság ideájának képviseletén túl a békevágy és a hazafias érzület, a nemzetközi szolidaritás eszméjének hatása mutatható ki az új vezetők, testületek gondolkodásában. E gondolatok realitása mozdított meg viszonylag nagy számú szimpatizáns tömegeket. Az egyházi személyekkel kapcsolatos, olykor a felszínen megjelenő ellenségesség nem vált jellemzővé. A lokális gondok: az áruhiány, a drágaság azonban sok feszültséget okozott a mindennapokon. 1919 Nógrád megyei történetének speciális jellegét képezte az új államhatár közelsége, és az ebből következő katonai intervenció, és annak leküzdése

. Az Ipolytól Ceredig a megye határának teljes hossza katonai eseményeknek volt kitéve. A helyi erők a legkülönbözőbb, olykor egymással egyet nem értő személyek és csoportok - kimutatható összefogással védték szülőföldünk, hazánk, a magyarság érdekeit. Az 1919 májusi hadmüveletek a salgótarjáni iparmedencében voltak legintenzívebbek. A lakosság együttesen a reguláris katonasággal, a nemzetközi alakulatok egységeivel hősies harcokban hozta meg áldozatát a sikeres csata, a győzelem érdekében. Ez a csata fordulópontot jelentett a Tanácsköztársaság hadtörténetében is: Fülek, Losonc felszabadítása révén az 71