Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

legnagyobb erőt a szociáldemokraták képezték. Tevékenységük alapját az adta, hogy a magyar társadalom igen széles körét átitatta a megvalósítható szocializmus álomképe. Úgy vélték, hogy az írásban is rögzített ideák reálisak. A megoldás gyakorlatában mutatkozott közöttük a különbség. Garami Ernő, Peidl Gyula úgy vélte, hogy előbb a polgári demokráciát kell kiépíteni, csak ezután következhetnek az álmot megvalósító tettek. Kunfí Zsigmond, Böhm Vilmos - a legjelesebb centristák - a békés, a cselekedni kész erők közötti egyezkedő megoldást keresték. A radikális csoport - Szántó Béla, Vágó Béla, Pogány József, Hamburger Jenő - a társadalmi feszültségek gyors, azonnali feloldását tekintette feladatának. Jászi Oszkár szűkkörű, értelmiségieket tömörítő - radikálisnak nevezhető - polgári csoportja hajlott szocialista megoldás felé, de akaratát bázis híján nehezen érvényesítette. A 48-as - kormánypárt a liberális megoldás lehetőségét kereste. Törekvéseik fő vonulatát a XIX. század végi magyar viszonyok fejlesztése - de csak részben gyökeres megváltoztatása - képezte. Mindezt a belső - magyar - szándékot az akkori nemzetközi helyzet nem segítette. Általában leszögezhető, hogy a kor uralkodó erőinek az volt a szándéka, hogy az osztrák magyar monarchiát lesöpörjék a politikai porondról. Ezen a törekvésen túl kiváltképp érzékelhető volt a magyar ellenesség. A győztesek akaratának érvényesülése viszont megosztotta a kialakult európai egyensúlyt: a nagy kontinens nyugati és keleti felének kettéválása ekkor vette kezdetét. A feltett kérdésre a válasz: a magyar társadalom, a magyar politikai élet a változtatás igenlése mellett, a demokratikus út irányában mozdult el, vagyis az akkor történtek,'a magyar viszonyok megváltoztatására, a modernebb Magyarország megteremtésére irányultak, annak ellenére, hogy a világban végbemenő változások e törekvéseket kevéssé segítették. Mindezek miatt az akkori forradalom a miénk. Tagadhatatlan, hogy Károlyi Mihály gróf a korszak meghatározó politikai személyiségévé vált, és a forradalom idején népszerű volt. Tény az is, hogy a kétségkívül ellentmondásos életút és pályakép, mindezek különböző irányultságú - érdekű megítélésében további ellentmondásokat hozott létre. A két világháború közötti időszakban elsősorban negatív hangsúlyok voltak erőteljesebbek Károlyi irányában. A hűtlenség, a hazaárulás vádja a kor irodalmi anyagában állandósult jelző lett. Az akkori közvélemény formálói szemére vetették, hogy "nagyrészt a bolsevizmussal rokonszervező elemek vették körül", "romlásba döntötte az 66