Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Margócsy Lenke teljes életét kitöltötte szakmája iránti szeretete. Nem ment férjhez, így lényegében e célra fordította tudását, ismereteit. A női és szakmai társaságokban, a férfiak között is tekintélyt szerzett munkásságával. Háztartásban tevékenykedő fiatal hölgyek, evangélikus papok, a Losoncon élő ügyvédek közül a mélyebben gondolkodók, tanítók egyaránt megtalálhatók baráti körében. Küllemének bemutatására több tényező - a példakép, a vállalt feladat minősége - együttes jelenléte miatt is találónak és érvényesnek tartom Margócsy Lenke személyiségére is a Veres Pálnérói írt Mikszáthi jellemzést. "Ott ült mindig fekete ruhában, melynek egyedüli ékessége fekete gyöngyből állott; alig-alig szürkülő haja egyszerűen lesimítva tapadt a halántékaira, szabadon hagyva nagy homlokát, melyen alig volt észrevehető ránc. Szép formás arcú öregasszony volt, rendes, takaros, testtartásában egyenes, élete utolsó éveiben is." /57 Szülei halálát követően, édesapja 1917-ben, édesanyja 1931. áprilisában bekövetkezett halála után zárkózott lett. Ebből az időszakából nagyon kevés az ismeretünk. A háborúk okozta határváltozások, az új államiság helyi intézményeinek létrejötte felfogásán, vallásosságán nem változtattak. Hetvenhatéves korában halt meg, és édesapja mellé helyezték örök nyugalomra Losoncon. 1894 - különleges év lett Margócsy Lenke életében. A szűk szakmai érdeklődésen túl az akkor huszonhároméves fiatal óvónőt vonzotta a körülötte élők, a szűkebb és tágabb közösség véleményének megismerése. Ezt a tulajdonságát otthonról hozta. Neveltetése, édesapja, nagybátyja közírásai, közszereplései tartósan ebben az irányban is tágították figyelmét. Környezetében is szokatlan módon fejezte ki ezirányú érzéseit, felfogását: megvásárolt, beköttetett egy százoldalnál is nagyobb terjedelmű, üres ívekből álló könyvet, amelynek címoldalára kézzel ráírta: Margócsy Lenke Jellemkönyve. Losoncz 1894. /41 A bevezető versben összefoglalta szándékát, lényegében a feltett kérdések hólabdaszerű továbbadásával a társaságában élő férfiak és nők véleményét kívánta megtudni. Az eredeti szerzői szándék azonban módosult a gyakorlatban, mert - a kézírás tanúsága szerint - valamennyi kérdést a kezdeményező Margócsy Lenke tette fel. így nem elsősorban a válaszolók és a válaszok miatt lett érdekes ez a dokumentum, hanem hű tükre a század végén élő városi értelmiségi nő gondolkodásának, érdeklődésének. 60