Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

változtatni, és ezzel az elhatározással lett 1905-ben városi képviselő. A II. kerületben, az acélgyári telepen öt éven át képviselőtársa volt Csák Ödön és Liptay B. Jenő. A közösségben gondolkodás nem állt távol tőle. A század első éveiben megalakult helyi 48-as függetlenségi párt helyi elnökeként már széleskörben ismert személyiség volt. A központi államigazgatás túlhajtásai ellen 1905-ben kibontakozó "nemzeti ellenállás" itteni irányítójaként szerzett édemeket. Meglévő ismeretek és megfelelő politikai tapasztalatok után kezdeményezte 1905 decemberében a Salgótarjáni Polgári Kör megalakítását, és a tagság bizalmából annak első elnöke lett. Felfogása szerint: "programunkat egyetlen szóval fogjuk kifejezni: Polgári összetartás! Ez az egész amire törekszünk. Összetoborozni a polgárokat, hogy saját jól felfogott érdekükben megmozdítsanak minden követ, ami a község gazdasági és kulturális fejlődésének útjában áll, és hogy elhárítva az akadályokat bevezessen bennünket abba az állapotba, mely községünket nagyon is kérdőjeles jövője felől némiképp megnyugtathatja a szkeptikus lelkeket: Célunk se az, hogy községünk város legyen. Csupán a talajt akarjuk előkészíteni erre." /42 A program tartalmának helyességét a vele együtt gondolkodó salgótarjániak igazolták. A választott utat is kijelölte önmagának: a képviselő testület, a kör összefogásával akarta célját elérni, akkor amikor a két testület élén állt. Tevékenysége eredményes volt: befejeződött a polgári iskola államosítása, új erőre kapott a Főtéri vasúti megállóhely terve, a Pécskő patak, az Iskola utca, a vásártér rendezésének munkálatai is elkezdődtek. A nagy lendülettel indult községi előljáró Tóth Gyula azonban nem töltött el hosszú időt a bírói hivatalban: 1910. április 25-én lemondott megbízatásáról. A több ok mellett is nyilvánvaló volt, hogy az ellene indult személyes támadás volt a legnagyobb súlyú. Azzal vádolták meg, ami ellen élesen küzdött: a hatalommal való visszaéléssel. Az történt ugyanis, hogy a vásártéri kertjéhez 60-80 négyszögöl területet odakerített. Feljelentői azt állították, hogy a telekkönyvi térkép szerint az közterület. A kataszteri térkép viszont azt bizonyította, hogy az a telek Tóth Gyuláé. Az ügy bíróságra került, de ítélet nem született. A meghurcoltatás egy időre elvette kedvét a közélettől. Az azonban - ma már állítható - tévedése volt, hogy lényegében a polgári kört tekintette az elsőrangú véleménynyilvánító és sok tekintetben szakmai fórumnak is. Erre a feladatra az egyébként jól felkészült tagokból álló közösség sem volt alkalmas. Leszögezhető: a bírói székből való 54