Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

Polgártipus, polgármentalitás Nógrádban a XIX. század végén, a XX. század elején Háttér világ A társadalom mozgása, a városok Az 1890-es évek kezdetén megmozdult, és előre lendült a fejlődést vivő mozdony Nógrádban. A XIX. század közepén az éppen csak megindult új termelési törekvéseket, panamák sorozata, évtizedes válság rombolta szét. Mindezek után az új nekilendülésben új irányultságú és támogatottságú elhatározások láttak napvilágot. Nógrád, az országban kibontakozó gyáripar megszerveződésében élénk színtérként, és személyiségei révén részbeni alakítóként vett részt. A szénbányászat, a vasút fejlesztés következtében a megye történelmi polarizálódása tovább folytatódott. Míg az államiságunk létrejöttének korszakában az egyházmegyei szerveződés hozta létre a déli kiterjedésű Kis és az északi területeken Nagy Nógrádot. Később a XVI. századi protestantizmus meghonosodása ideológiai politikai, gazdasági szempontból osztotta meg a népességet. Most, a XIX. század végén a megyei közhatalom jelenléte és a pénztőke, az iparosodottság minősége és aktivitása választotta észak-déli tengely mentén ketté a nyugati és a keleti nógrádi részeket. A különbség - noha tartalma lényegesen megváltozott - máig húzódó állapotokat, feszültségeket okozott e tájon. Ez a legutóbbi változás teljességgel átformálta a termelő tevékenység eszközparkját. A magyarországi modernizációs hullám részeként Nógrád keleti felében az ipari szállítási követelményeknek is megfelelő modern gőzvasút, a kézműves munka helyett korszerű ipari vállalatok vették át a gazdaságban a vezető szerepet, ipartelepek nőttek ki a semmiből. A fejlődés motorja és legfontosabb központja Losonc volt. Tőle délre lévő településeken: Füleken, Salgótarjánban hasonló folyamatok indultak el, noha a kezdet kezdetén is látszódtak a településeken tapasztalható különbségek. Ez elsősorban a tőke származásában volt érzékelhető. Losoncon a helyi tőke és a külföldi pénzforrás 36