Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)

hatott." /21 De a korábbi - polgári szokásaikból eredő és megszokott - életritmusából nem esett ki a lakosság a forradalmi események hatására sem: „a törvény által szentesített új intézményeket lelkesen fogadták." /22 A város lakóinak kiegyensúlyozott viselkedésére történelmi példákat idézett föl a szerző Básta és Karaffa korából. Úgy vélte, hogy Bethlen Gábor is azért hagyta itt annak idején a magyar királyi koronát, mert a polgárok lakta települést „biztos helynek" tartotta. /23 A márciusi napokban és az utána következő időszakban is ez a magatartás uralkodott Losoncon: „a közszellem rugékony volt, s a polgári élet elevenséggel bírt" - olvashattuk a legátfogóbb jellemzést a helyzetről. /24 „A szellem, mint mindig nyugodt volt." A város lakói körében nagy hír-éhség alakult ki. Mindenki hiteles forrásból akarta megtudni a történteket. A legfontosabb újságoknak, hírlapoknak nagy keletje volt. „Az egész közönségnek napi szükségévé vált olvasni a hírlapokat." A konkrét ismeretre épültek a tettek, no meg a saját helyzet jobbításának szándéka vezette a lakosság cselekvését, amelyben „a jelentkező hév és buzgóság az életerőnek tulajdonítható". /25 A „rang és osztályosság választófalai ledöntettek" Losoncon is, ahol „minden szép, jó, nemes, minden hazafias és nemzeti érdek bő részvétre, a tettleges pártolásra talált." A város az új politika körülményei között gazdaságilag is tovább prosperált. A polgárok Jólétet élveztek." A mindennapi élet „szellemi és anyagi kényelmeket engedett meg nekik élvezni," így aztán nem csodálkozhatunk azon, hogy a lakosok „vidám és kedélyes természettel bírtak", és „a családok a boldogulás reményeit" kötötték az évhez. /26 A higgadt és tárgyszerű korrajzban két figyelemre érdemes elem megjelenése nem kerülhető meg: az egyik az idegenek

, a nem városlakók szerepe. E felfogás szerint minden kilengést ők - vagy ahogy a szerző megjelölte - „a pesit guérilla csapat" követte el. A polgárok kiegyensúlyozott magatartása mitsem változott, és a békesség érdekében szenvedték el a császári zászló levételének eseményeit. Az idegenek másik csoportja a „véletlenül arra járó magyar huszárok", akik katonai feladatukat teljesítve kergették ki a városból az ott állomásozó fekete-sárga olasz katonákat. /27 A másik elem is rokonítható e felfogással. Annyiban mindenképpen, hogy ebben is a nem a várost alkotó elem hangsúlya jelent meg. A politikai felfogásbeli különbség, a másság mosódott össze az idegenszerűség helybeli megjelenésével. A szerző ugyanis úgy vélte, hogy Losonc tragikus sorsára a pecsétet a városon kívül meglévő érdekből, a fejlődésére féltékeny másik megyei településen, a vármegye székhelyén ütötték rá. A város 48-as magatartása csak kiváltó oka volt a politikai revans megvételének. 30