Horváth István: Forrongó XX. század Nógrádban. (Múzeumi Értekező11. - Salgótarján, 1999)
harmadik kötet iránt Balassagyarmatról 4 személy, Losoncról egy név, Szécsényből 4 fő, Szirákról 12 személy érdeklődött. A megyei érdeklődés gyér volta mellett is kitüntető helyet vívott ki magának Szirák, ahol nemcsak a kulturális igény jelenlétét mutatták be az adatok, hanem a segélynyújtás e formájában a szolidaritás nemes eszméje is tetten érhető. Innen merült föl a számunkra ismeretlen név: Bulla Eugénia, aki mind a három kötetet megrendelte. A nevezetesebb előfizetők között olyan nógrádi személyiségeket találunk, mint Nagy Iván - akiről ugyanakkor tudjuk, hogy 1851 elején indult Velencébe, tehát a további kötetekről valószínű ezért maradhatott le. /20 Az előfizetők között volt a Szécsényben élt Ferenczy Teréz és Haynald Teréz , a vanyarci Beniczky Hermin - férje után Veres Pálné - az 1849-ben elhunyt Szentmiklósy Alajos, aki a kor érdekes költő alakja volt. Helyette felesége rendelt a kötetből. Az 1852 nyarától börtönben ülő Madách Imrét illetve a családot Madách Kálmán képviselte a megrendelő listán. A korabeli közhivatalnokok közül egyet sem találtunk a jeles névsorban csak a Losoncon élő Szakáll Ferenc , a vármegyei főjegyző rokonának neve bukkant elő az előfizetők között. Érdemes megvizsgálni a kötetekben szereplő szerzőket. A különböző szempontokat a díszes névsor önmagában is kínálta. A szerzők vallási hovatartozás alapján hangsúlyosan protestánsok közül kerültek ki. Többnyire luteránus evangélikusok, kisebb részben kálvinista reformátusok voltak. A politikai felfogásuk tekintetében egyértelműen megállapítható, hogy 1848-1849 eszméinek odaadó hívei voltak valamennyien. Életutuk, vállalt feladatuk teljesítése tisztán igazolta e megállapítást. Helyileg az ország legkülönbözőbb településein éltek. A főváros túlsúlya egyáltalán nem jellemezte a szerzői kör összeválogatásánál a szerkesztő Vahot Imrét. Ott és amennyire szükséges volt - elsősorban a helyi, Losoncra vonatkozó feldolgozások esetén - losonci, nógrádi illetőségű szerzők munkáját is olvashattuk a kötetben. Összefoglalóan igazolható az a szerkesztői törekvés, hogy a kor java szellemi erőit állította a nemes ügy mellé. Ha az egyes köteteket vizsgáljuk a szerzők névsora a következő képet mutatta. Az első kötetben a 48-as szellemiségű alkotók első vonalát olvashattuk: Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Jókai Mór, Eötvös József vagy Vörösmarty Mihály valóban e kört képezte. Mindegyikről elmondható nyilvánosság előtti szerepeltetésük bátor tett volt. Különösen igaznak vélem e megállapítást Petőfi Sándor esetében, mert igaz, hogy a kötetekben politikailag semleges zsáner és tájverseivel /A csillagos ég - II. kötet; A kiskunság - a III. kötet; A téli esték - I. kötet/ kapott 28
